Néha meg kell mutatnom a szívemnek, hogy én vagyok a főnök

„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!” Zsolt 103,1-2

Rajtakaptam a szívemet, hogy a csüggedés gödre felé indult tavaszi szünetre. Pedig tengerparti pihenés várta velem és a családdal, de ő nem akart társulni hozzánk.
Egyik érzelmi és anyagi csapás jött a másik után.
Drága barátnőmről kiderült, a hasi fájdalmakat, az extrém fáradtságot, amit már egy éve érez, s aminek okát eddig nem sikerült diagnosztizálni, egy jókora rosszindulatú daganat okozza a petefészkén.
Az emeleten megint elromlott a légkondicionáló. Ugyanazon a héten kiderült, hogy a nemzetközi adoptálás kiadásait nem vonják le az éves adóból, tehát sokkal többet kell befizetnünk, mint amire számítottunk. Pedig megtakarított pénzünket a légkondicionálás kiépítésére és az adoptálásra költöttük.
Az elmém vívódott, a lelkem elcsüggedt, a testem kimerült. Egyfolytában aggódtam a barátnőmért. Szünet nélkül gyötrődtem az anyagiak miatt. Mégis hogy tudnék pihenni, kikapcsolódni mindezekkel a vállamon?
Hiába csomagoltam össze az útra, a szívem nem volt hajlandó vakációs hangulatba kerülni. Egyre menetelt a gödör felé.
De amennyire nem kívántam most a vakációt, épp oly biztosan tudtam, hogy nem akarok kétségbe esni, és a családomat sem akarom magammal húzni. Isten szándéka nem ez. És az enyém sem.
Végül rájöttem, hogy meg kell mutatnom a szívemnek, ki itt a főnök.
Dávid király nagyon értett ahhoz, hogy szívének, lelkének dirigáljon. Hogy is mondja a 103. zsoltárban: „Áldjad lelkem, az Urat, és egész bensőm dicsérje szent nevét!” Követni fogom a példáját. A gondok és bajok között szóltam a szívemnek, hogy dicsérje az Urat.
Ez nem afféle „mondd el az esti imádságot”-féle biztatás volt a lelkemnek. Nem, ez egy mélyre ható, az egész lényemet megrázó prédikáció volt: „ISTEN JÓ, bármit érzel is most”- féle igehirdetés. Az Igazsággal megragadtam szívemet, és elrángattam a gödör szélétől, mondva: „ne feledd, MENNYI JÓT tett veled!” (Zsolt 103,2.)
Aztán kézen fogva végigvezettem az emlékek útján, hogy jusson eszébe Az, aki
megbocsátja minden bűnödet, és meggyógyítja minden gyöngeségedet;
megmenti életed a pusztulástól;
kegyelemmel és irgalommal koszorúz;
életed eltölti javakkal;
mint a sasé, megújul ifjúságod… (Zsolt 103,3-5)
Függetlenül attól, mit diagnosztizáltak az orvosok a barátnőmnél, mennyibe fog kerülni a légkondicionáló, mennyi lesz a befizetni való adónk – a lelkemnek arra van szüksége, hogy dicsérje az Urat. Arra van szüksége, hogy én…
vegyem észbe, kicsoda Isten;
köszönjem meg neki mindazt, amit eddig kaptam tőle;
bízzam Rá mindazt, amit a jövőben tenni fog.
Nem változtak meg a körülmények, de a perspektívám igen. Azzal, hogy a gondolataim irányát megváltoztattam, hatni tudtam érzéseim irányára is. És tavaszi vakációnk nagyon jól sikerült.
Valahányszor éreztem, hogy gondolataim megint a jövőn kezdenek aggodalmaskodni, Dávid király szavaival átirányítottam őket arra, ami volt, ami van, és ami mindörökké lesz: Isten hűségére, Aki mellettem megy az úton, s átvezeti szívemet a völgyeken.
Vannak olyan körülmények az életedben, amik a szívedet a csüggedés felé húzzák? Gondolataid a kétségbeesés felé vették az irányt? Kérlek, ne hagyd.
Legyél te érzéseid főnöke, te mondd meg szívednek, mit tegyen, az se baj, ha kissé erőszakosan lépsz fel.

Uram, kérlek segíts, hogy bízzak Benned, erősíts meg Szentlelkeddel, hogy átvegyem az uralmat érzelmeim fölött. Nem a jövő miatt akarok aggodalmaskodni, hanem afelé fordulok, ami eddig történt, ami felidézi hűséges gondoskodásodat az életemben. Áldani akarlak érte, Uram! Jézus nevében, Ámen.

(Renee Swope: Sometimes I Have to Boss My Hert Around, Encouragement for today, 2012.11.14., www.proverbs31.org/devotions,fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)