Amikor félsz beugrani Isten akaratának mélyvizébe
„Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és
emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt
szeretőknek.’” 1Kor 2,9
Az erkélyen ülve néztem és hallgattam a gyerekek vidám sivalkodását, csobbanásait az alattunk lévő medencében.
Egy kislány különösen megragadta a figyelmemet. Olyan hatéves forma lehetett, a sárga karúszók a karján, mint a vérnyomásmérő mandzsettái. Idegesen lengette a karját a medence szélén, az édesapja előtte állt a derékig érő vízben, és feléje nyújtott karral biztatta.
„Gyere, édesem, meg tudod csinálni. Hajrá, ugorj! Látod, itt vagyok.”
„De félek – nyafogott a kislány, tovább repdesve a karjával. - Mi van, ha nem kapsz el?”
„Ne félj, épp itt állok, látod, el foglak kapni.”
„De lehet, elmozdulsz!”
„Nem mozdulok el. Nem engedem, hogy bármi bajod történjen.”
Ez a felelgetős játék eltartott vagy negyedórát. Csodáltam az apa türelmét és kitartását. De végül a kislány beugrott! Tapsolt mindenki a medence körül. Mire elmúlt a délelőtt, a kicsi lány már mint vidám halacska úszkált a medencében.
Isten ekkor beszélni kezdett hozzám. Néha te vagy az a kicsi lány, Sharon. Hirtelen láttam magam a medence szélén, ahogy Mennyei Atyám próbál rávenni, hogy ugorjak.
Gyere, édesem, meg tudod csinálni – szól csalogatva. - Hajrá, ugorj! Itt vagyok.
„Félek – kiáltom. – Mi van, ha nem kapsz el?”
Ne félj. Itt vagyok.
„De arrébb mehetsz!”
Nem megyek el innen. Én vagyok a te mennyei Édesapád. Nem hagyom, hogy bármi rossz történjék veled.
Az 1Kor 2,9-ben ezt olvassuk: „Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek’”. De hogy ezt megtapasztaljuk, ugornunk kell.
A Szentírás nem egy szereplője, férfiak is, nők is, megijedtek, mikor meghallották a hívást, hogy ugorjanak Isten tervének mélyvizébe. Mózes így szólt Istenhez a csipkebokorban: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” És Isten ezt válaszolta neki: ”Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (Kiv 3,11. 4,12).
Jeremiás is küszködött a szavakkal: „Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” De Isten így válaszolt: „Menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” (Jer 1,6. 7b-8).
Gedeon is „repdesett karúszós karjaival”, és mindenféle kifogást talált, csak ne kelljen ugornia. „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb!” Az Úr így válaszolt neki: „Én majd veled leszek”.(Bír 6,15b-16).
Végül Mózes is, Jeremiás is, Gedeon is beugrott Isten akaratának mélyvizébe, és Isten csodálatos dolgokat vitt végbe mindegyikük által.
Figyelted, hogy fogalmazott a kislány? „Mi van, ha nem kapsz el, apu?”
Engem is visszatart néha ez a „mi van, ha”. Te hogy állsz ezzel?
Mi van, ha nem kap el Isten? Mi van, ha félreértettem? Mi van, ha nem sikerül?
Ha hagyjuk, hogy a „mi van, ha”-félelem összezavarjon és átvegye szívünk irányítását, a kétely lavináját fogja rázúdítani önbizalmunkra és bátorságunkra. Ha viszont Isten ígéreteire támaszkodunk, és azt mondjuk a félelemnek: „eredj innen”, nem tehet mást, visszavonulót kell fújnia.
Megmondom, mit határoztam el. Amikor Isten olyasmire hív, amihez nagy merészség kell, páros lábbal fogok beleugrani, de nem engedem el a kezét. Remélem, te is ezt teszed. "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” Gyere, ugorjunk, és éljük át mindazt, amit készített nekünk.
Mennyei Atyám, néha annyira félek hitben előrelendülni. Olykor nem vagyok biztos benne, hogy Te szólítasz-e, vagy a saját hangomat hallom. De ha tévedek, tévedjek az engedelmességben. Adj bátorságot, hogy elinduljak, mikor arra kérsz, beszéljek, mikor ezt kéred, és ugorjak bele akaratod mélyvizébe, ha így szólsz: „Ugorj!”. Jézus nevében, Ámen.
Sharon Jaynes: When You’re Afraid to Jump Into the Deep End of God’s Will; Daily Devotion, 2018.10.02.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/10/02/when-youre-afraid-to-jump-into-the-deep-end-of-gods-will; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu, kép: pinterest.com
Az erkélyen ülve néztem és hallgattam a gyerekek vidám sivalkodását, csobbanásait az alattunk lévő medencében.
Egy kislány különösen megragadta a figyelmemet. Olyan hatéves forma lehetett, a sárga karúszók a karján, mint a vérnyomásmérő mandzsettái. Idegesen lengette a karját a medence szélén, az édesapja előtte állt a derékig érő vízben, és feléje nyújtott karral biztatta.
„Gyere, édesem, meg tudod csinálni. Hajrá, ugorj! Látod, itt vagyok.”
„De félek – nyafogott a kislány, tovább repdesve a karjával. - Mi van, ha nem kapsz el?”
„Ne félj, épp itt állok, látod, el foglak kapni.”
„De lehet, elmozdulsz!”
„Nem mozdulok el. Nem engedem, hogy bármi bajod történjen.”
Ez a felelgetős játék eltartott vagy negyedórát. Csodáltam az apa türelmét és kitartását. De végül a kislány beugrott! Tapsolt mindenki a medence körül. Mire elmúlt a délelőtt, a kicsi lány már mint vidám halacska úszkált a medencében.
Isten ekkor beszélni kezdett hozzám. Néha te vagy az a kicsi lány, Sharon. Hirtelen láttam magam a medence szélén, ahogy Mennyei Atyám próbál rávenni, hogy ugorjak.
Gyere, édesem, meg tudod csinálni – szól csalogatva. - Hajrá, ugorj! Itt vagyok.
„Félek – kiáltom. – Mi van, ha nem kapsz el?”
Ne félj. Itt vagyok.
„De arrébb mehetsz!”
Nem megyek el innen. Én vagyok a te mennyei Édesapád. Nem hagyom, hogy bármi rossz történjék veled.
Az 1Kor 2,9-ben ezt olvassuk: „Hanem amint meg van írva: ’Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek’”. De hogy ezt megtapasztaljuk, ugornunk kell.
A Szentírás nem egy szereplője, férfiak is, nők is, megijedtek, mikor meghallották a hívást, hogy ugorjanak Isten tervének mélyvizébe. Mózes így szólt Istenhez a csipkebokorban: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek és Izrael fiait kivezessem Egyiptomból?” És Isten ezt válaszolta neki: ”Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” (Kiv 3,11. 4,12).
Jeremiás is küszködött a szavakkal: „Ó, Uram, Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!” De Isten így válaszolt: „Menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek!” (Jer 1,6. 7b-8).
Gedeon is „repdesett karúszós karjaival”, és mindenféle kifogást talált, csak ne kelljen ugornia. „Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én nemzetségem a leggyengébb Manasséban, atyám házában pedig én vagyok a legfiatalabb!” Az Úr így válaszolt neki: „Én majd veled leszek”.(Bír 6,15b-16).
Végül Mózes is, Jeremiás is, Gedeon is beugrott Isten akaratának mélyvizébe, és Isten csodálatos dolgokat vitt végbe mindegyikük által.
Figyelted, hogy fogalmazott a kislány? „Mi van, ha nem kapsz el, apu?”
Engem is visszatart néha ez a „mi van, ha”. Te hogy állsz ezzel?
Mi van, ha nem kap el Isten? Mi van, ha félreértettem? Mi van, ha nem sikerül?
Ha hagyjuk, hogy a „mi van, ha”-félelem összezavarjon és átvegye szívünk irányítását, a kétely lavináját fogja rázúdítani önbizalmunkra és bátorságunkra. Ha viszont Isten ígéreteire támaszkodunk, és azt mondjuk a félelemnek: „eredj innen”, nem tehet mást, visszavonulót kell fújnia.
Megmondom, mit határoztam el. Amikor Isten olyasmire hív, amihez nagy merészség kell, páros lábbal fogok beleugrani, de nem engedem el a kezét. Remélem, te is ezt teszed. "Amit szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.” Gyere, ugorjunk, és éljük át mindazt, amit készített nekünk.
Mennyei Atyám, néha annyira félek hitben előrelendülni. Olykor nem vagyok biztos benne, hogy Te szólítasz-e, vagy a saját hangomat hallom. De ha tévedek, tévedjek az engedelmességben. Adj bátorságot, hogy elinduljak, mikor arra kérsz, beszéljek, mikor ezt kéred, és ugorjak bele akaratod mélyvizébe, ha így szólsz: „Ugorj!”. Jézus nevében, Ámen.
Sharon Jaynes: When You’re Afraid to Jump Into the Deep End of God’s Will; Daily Devotion, 2018.10.02.; https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2018/10/02/when-youre-afraid-to-jump-into-the-deep-end-of-gods-will; fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu, kép: pinterest.com
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése