Hála vagy bűntudat

„Uram, a te szolgád vagyok, igen, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.” Zsolt 116,16-17

Dávid király alaposan elrontotta. Nem amolyan „A fenébe, megint kiabáltam a férjemmel!”-hibába esett. Nem. A Biblia szerint házasságtörést követett el egyik katonája feleségével, majd hogy fedezze bűnét, az ártatlan embert megölette. Ettől aztán lehet valakinek bűntudata.
Bár nem járok Dávid sarujában, én is tudom, mit jelent lelkiismeretfurdalást érezni valamiért, amit tettem – vagy épp nem tettem meg. Egész lelkemet tudja emészteni. A bűntudat rátekeredik a tudatodra, a szívedre, annyira be tudja fonni, hogy teljesen elfojtja az igazságot. Kerülni kezded az embereket, a helyzeteket, helyszíneket. Zavarban vagy, s ez engedetlenné tesz. Csak a bűntudat suttogását hallod:
- Sosem fog megbocsátani.
- Te vagy a legrosszabb anya a földön.
- Miféle keresztény az, aki képes ilyet tenni?
- Add fel; úgysem tudod helyrehozni.
Nem tudom, Dávid hallotta-e a suttogásokat. Hisz Isten kiemelte őt a pásztorfiú sorsból és királlyá tette. Megcsalni Istent, akit annyira szeretett, és egy hűséges katonát, aki hitt benne, szörnyű bűntudattal járhatott.
Bukása után Dávid feladhatta volna a próbálkozást, hogy Isten útján járjon. Ki fogja tisztelni azok után, amit tett? De Dávid nem adta fel.
Nem húzódott vissza, hanem még erősebben kapaszkodott Istenbe.
És Isten megbocsátott neki, és még éveken át felhasználta őt céljaira.
Dávid esetének egyik oldala gyakran megesik mindnyájunkkal. Mind követünk el bűnt. Mind elesünk. Mindnyájunknak szükségünk van a Megváltóra. A másik oldal, a bűnbánat, nem ilyen gyakori. Nagyon sokan félrehúzódnak a partvonalra egy rossz döntés után, emészti őket a bűntudat, s úgy érzik, alkalmatlanná váltak a szolgálatra. Mitől más Dávid története? Hogyan került vissza Dávid egy tisztelt és megbecsült helyzetbe, miután ilyen szégyenletesen viselkedett? A válasz ott világít a zsoltárokban. Kicsendül Dávid imádságaiból, költeményeiből. Ahelyett, hogy az állandóan ítélkező bűntudatot választotta volna, ő a hálaadás mellett döntött. Önmagáról levéve tekintetét Istenre nézett – és ettől minden megváltozott.
Dávid őszinte szívvel kereste Isten bocsánatát (51. zsoltár). Őszintén bánta a bűnét. De aztán figyelmét átterelte a hálaadásra. A 116. zsoltár megőrizte Dávid szavait: „Uram, a te szolgád vagyok, igen, szolgád vagyok, szolgálódnak fia. Te oldottad meg bilincseimet, dicsőítő áldozatot mutatok be neked. Segítségül hívom az Úr nevét.” (16-17. v.)
Nehezen tudunk hálát adni, mikor a föld mocskának érezzük magunkat. Áldozatként éljük meg, ha hálaadásra váltunk ahelyett, hogy hagynánk szívünket belesüllyedni az önsajnálatba: „Hiába, sosem fogok megváltozni”. „Nem érek semmit.”
Dávid, bár tudatában volt saját hiányosságainak, mégis Isten személyére koncentrált, az Ő hatalmára és fenségére. S ahogy ezt tette, a hála eltöltötte a szívét – s elhallgattatta a hazugságokat saját értéktelenségéről és gyengeségéről.
Legtöbben nem követünk el olyan végletes bűnöket, mint Dávid, de bűnös döntéseink eljuttathatnak egy olyan bűntudattal átitatott lelkiállapotba, ami negatív gondolkodásban és csökkent kapacitásban nyilvánul meg. Istennek hála, Dávid példája megmutatja, hogy nem muszáj örökre ebben az állapotban maradnom. Igen, néha egy nagy csődtömeg vagyok. De a hála igazságot énekel:
- Isten kegyelme elégséges.
- Ha gyenge vagyok is, Ő erős.
- Megbocsátott nekem. Újjáteremtett.
- Ne ragadj le a múltnál, Isten már továbblépett.
A hála átváltja nézőpontomat, megnyitja szívemet az igazságnak. Ez az igazság a tied is. Jézus már megfizette a váltságdíjat bűneinkért, nem kell nekünk fizetnünk naponta lelkiismeretfurdalással. Ha alázatosan kérjük bocsánatát (vagy másokét, ha szükséges), bűneink bocsánatot nyernek. Krisztus áldozatának köszönhetően kiszabadultunk.

Uram, ma borzasztóan szükségem van bocsánatodra. Kérlek, bocsásd meg, amit tettem, és amit mulasztottam. Segíts, hogy az ellenség hazugságai helyett a Te igazságodra figyeljek. Teremts bennem tiszta szívet, hogy szolgálhassalak egész életemen át. Jézus nevében, Ámen.

(Glynnis Whitwer: Grateful or Guilt-Ridden, Encouragement for today, 2012.11.22., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)