Van rájuk időd?

„Azt sem tudjátok, mit hoz a holnap! Mert a ti életetek olyan, mint a lehelet, amely egy kis ideig látszik, aztán eltűnik.” Jak 4,14

„Minek örülnél jobban, ha egyik vagy mindkét szülőddel együtt tölthetnél egy hétvégét, vagy ha kapnál egy 200 dolláros vásárlási utalványt?”

Rákattintottam a Küldés fülre, és többszáz tinédzsernek elküldtem a fenti kérdést. Három gyermek anyjaként a vizsgálat, amelyre egy könyvhöz volt szükség, legalább olyan fontos volt számomra, mint a kiadónak.

Hónapokon keresztül kérdezgettem a tinédzsereket szerte az Egyesült Államokban a gondjaikról, a hitükről, az anyjukkal vagy apjukkal való kapcsolatukról, és más fontos kérdésekről. Mikor ezt a kérdést elküldtem, úgy gondoltam, tudom, mi lesz a válaszok többségében.

Tévedtem. Százával kaptam szórakoztató, bensőséges, néha szomorú válaszokat. Egyik lány alkudozni próbált: „Mi lenne, ha a hétvégén a szüleimmel együtt járnánk a boltokat, és elköltenénk az ajándék vásárlási utalványt?” Mások szívfájdítóan őszinték voltak. „A vásárlási utalványt választanám. Nem bírnék ki egy teljes hétvégét az anyámmal.” Egy másik tizenéves hosszasan sorolta a panaszait szüleiről, hogy megindokolja, miért választja az utalványt. Majd egy második e-mailt is küldött. „Legutóbb olyan remekül éreztem magam anyával, mint még soha! Mégsem az utalványt választom. Nagyon szeretem anyát, még ha nem is értjük meg mindig egymást.”

Arra számítottam, hogy 50/50 körül lesz az eredmény. Ehelyett 95/5 volt a szülővel töltött idő javára. Igazolódni látszik, hogy a tinédzserek számára az együtt töltött idő a szeretetet jelzi.

Meglepő lehet ez az eredmény sok szülőnek, hisz a tizenéves gyermekeitől érkező jelzések azt üzenik: Ezt és ezt a holmit akarom. Pénzre van szükségem. Ide és ide szeretnék menni.

És mert teljesíteni akarjuk gyermekünk óhaját, beszállunk a mókuskerékbe, hogy előteremtsük a rávalót. Zavaró az is, hogy úgy érezzük, otthon is elszakadva él tőlünk, az idejét a Facebook-on tölti, e-maileket ír, csetel, vagy ül a gép előtt elzárva magát a külvilágtól az IPod füldugóival. A zavaros jelzésekből levonjuk a következtetést, hogy tinédzsereink nem szívesen vannak együtt velünk. A kérdésemre érkezett válaszokból viszont az derül ki, hogy túl bonyolultnak látják a világot, amiben el kéne igazodniuk, s az anyával, apával töltött idő megadja hozzá a biztonságot.

Azt írták a fiatalok, leginkább akkor érzik szüleik szeretetét, mikor előre nem tervezetten ülnek az asztal körül beszélgetve, mesélve, nevetve, míg a könnyük kicsordul. Vagy amikor este anya vagy apa leül az ágyuk szélére, megkérdezi, hogyan telt a napjuk, és érzik, hogy valóban érdekli őket a válasz. A rájuk fordított idő egyenes arányban áll a szeretettel, még ha a tinédzser ezt nem is tudja így megfogalmazni.

Miért fontos ez nekik? Egyik tizenéves mondatai fejezik ki talán a legjobban: „A szüleimmel, vagy legalább egyikükkel töltött idő sokat segít. Biztosan sokkal jobban érezném magam, ha elmondhatnám, mi minden történik velem.”

Mi az akadálya, hogy több időt töltsünk a gyermekeinkkel? Erre a kérdésre különböző válaszokat adhatunk, de nagyon fontos felülvizsgálni, és úgy alakítani napirendünket, hogy ott legyünk gyermekünk mellett, mialatt az életnek nevezett kacskaringós úton botladozik előre.

Uram, olyan gyorsan múlik az idő, és annyi mindent szeretnék elvégezni. Kérlek, segíts felleltározni az életemet, és elvégezni a szükséges javításokat a terveimben. Nézzünk át együtt minden területet, és mutasd meg, hol találom meg az egyensúlyt, hogy drága gyermekemmel/gyermekeimmel szoros kapcsolatban maradhassak. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2011.02.04.T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)