Adta

„Amikor hetedszer fújták meg a papok a kürtöket, ezt mondta Józsué a népnek: ’Kiáltozzatok, mert nektek adta az Úr a várost!’” Józs 6,16


Valahányszor házasságom történetéről mesélek, megosztom azt a pillanatot, amikor bizonyossá vált számomra, hogy maradjak benne, pedig már-már ki akartam lépni belőle. A jerikói csatáról olvastam éppen Józsué könyvének 6. fejezetében. A fent idézett vers ugrott elém. Pontosabban egyetlen szó belőle: „adta”.

Múlt időben. Már megtörtént, bár onnan, ahol az izraeliták álltak, ebből még semmi sem látszott. Isten ezt mondta nekik: „Hé, ezt én már elvégeztem. Részetekről csak a szándék kell, hogy megtegyetek egy ostobaságnak tűnő dolgot, s akkor a tiétek lesz. Járjatok körbe a falak körül hét napon keresztül.” Biztos vagyok benne, hogy akik a várfalról nézték, ahogy az izraeliták körbe-körbe járnak, azt hitték, ezek megbolondultak.

Akik ismerik a Jerikóról szóló régi dalt, tudják, hogy az izraeliták megtették, amit az Úr kért tőlük, s hatalmas diadal volt a jutalmuk. Józsué megvívta a harcot, és Jerikó falai leomlottak.

Nem ez az egyetlen hely a Bibliában, amikor Isten népe már bizonyosságként tekinthetett valamire, aminek még semmi jele nem volt. A Bírák 7-ben Gedeon beosont az ellenség táborába, s kihallgatta a katonák beszélgetését. Egyikük megálmodta, hogy csúfos vereséget fognak szenvedni. Bár a látszat mindent felvonultatott a győztes csata eltakarására, Isten működött a színfalak mögött saját terve megvalósulásán, oly módon, amit az izraeliták elképzelni sem tudtak. Bírák 7, 15: „Amikor Gedeon meghallotta az elmesélt álmot és annak a megfejtését, leborult imádkozni. Azután visszatért Izráel táborába, és azt mondta: Keljetek föl, mert kezetekbe adta az Úr Midián táborát!” Megint ugyanaz a szó: „adta”. Gedeon egy még le nem aratott győzelemre számított, és bizalommal tette meg a szükséges lépéseket.

Gedeon reakciója szerintem kulcsfontosságú. Azonnal dicsőíteni kezdte Istent, mintha a győzelem már megtörtént volna. Tökéletesen bízott Istenben a látszólag bizonytalan helyzetben is. Miután befejezte Isten dicsőítését, cselekedni kezdett. Isten hűsége, nem saját látószöge alapján intézkedett.

És a klasszikus példa Jézus életéből a Jn 11,41-43-ban: „Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem." Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: "Lázár, jöjj ki!"”

Mi az, amit Isten már neked adott, pedig még nincs a kezedben, s aminek megszerzése nem is látszik még onnan, ahol most állsz. Anyagi függetlenség? Meggyógyult kapcsolat? Helyrejött házasság? Biztos munka a bizonytalan munkaerőpiacon? Egy álom, amit a szívedbe súgott? Tudsz-e továbblépni őt dicsőítve, Benne bízva, úgy számítva arra a dologra, mintha már megkaptad volna? Arra gondolva, ami lesz, és nem arra, ami van? Adta. Már megtörtént. Tudsz ilyen szemlélettel élni?


Uram, eszembe jutnak dolgok, amiket adtál nekem, s én nem vettem át, mert nem bíztam úgy Benned, ahogy kellett volna. Tartsd tekintetemet ígéreteiden, hadd ragadjam meg őket Benned bízva és nem magamban. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.03.15.Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések