Mikor így szólok magamhoz: elbuktál

Bízik a szívem, Istenem, bízik a szívem, nem csoda, ha dicséretet zengek neked. (új angol fordítás)

Zsolt 57,8

Hát ez bukta. Ezt szokták mondani a gyermekeim, amikor valami nem sikerül. Egyszerűen csak „bukta”.

Jól ismerem a szót, jól ismerem az érzést, amit takar. Akkor éreztem legutóbb, mikor teljes tudásomat és lelkesedésemet beleadva készítettem el egy projektet, és végül saját mércém szerint nagyon rosszul sikerült. Csak ez járt az eszemben: elbuktál.

Pörgött az agyam, próbáltam végiggondolni, mi történt. Összezavarodva kérdeztem meg Istentől, miért nem segített. A projekttel Őt akartam szolgálni. Az ember azt gondolná, odalép, és segít – úgy, ahogy én a segítséget elképzelem.

Hol rontottam el?

Talán ez az egész nem való nekem.

Már nem tudok bizakodni.

Átélted már ezt? Valaminek nekifogsz, amiről úgy gondolod, Isten akarata szerint való, és végül mégsem sikerül úgy, ahogy szeretted volna? Megrendült-e a bizalmad önmagadban - és talán Istenben is?

Nem vagy egyedül, barátnőm. Olyan könnyen odavész a bizakodásunk, ha rosszul mennek a dolgok.

Mai alapigénkben Dávid a bizalomról beszél. „Szívem bizakodik Benned, Istenem.”

Ezt olvasva azt hihetjük, hogy Dávid élete sínen volt, mikor ezt írta, talán épp a király lányát készült feleségül venni, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak.

A valóság igencsak távol állt ettől. Amikor Dávid megfogalmazta ezt a mondatot, szó szerint egy őrült elől menekült, Saul elől, aki nemcsak hogy meg akarta ölni őt, de meg is volt ehhez a hatalma (olvasd el 1Sámuel 19-22 fejezeteket, ha többet szeretnél tudni minderről).

Amikor megfogalmazódtak benne ezek a hittel és reménységgel tele mondatok: „Bízik a szívem, Istenem, bízik a szívem, nem csoda, ha dicséretet zengek neked”, talán egy barlang mélyén húzta meg magát többedmagával, akik vele együtt odahagyták otthonukat, biztonságukat, földönfutókká lettek, életük állandó veszélyben volt. Ez bizony szörnyű életállapot, ám Dávid kijelenti, hogy belső biztonsága nem rendült meg, csak a külső körülmények változtak. Bizalmát továbbra is Istenre alapozza.

A bibliamagyarázat szerint, amit használni szoktam, az a szó, amit „bízik”-ra fordítottak, eredetileg más jelentésekkel is bír: „helyén áll, biztonságban van, készen van, hozzákapcsolódik”. (Magyar bibliafordítók inkább ezeket a jelentéseket vették figyelembe:„A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok”(SZIT).„Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek” (UF) .)

Nagyon szeretem az utolsó jelentését a szónak: „hozzákapcsolódik”. Elképzelek egy szerelmes fiatal lányt, egy menyasszonyt, aki lelkében teljesen hozzákapcsolódik valakihez, aki őt mélyen szereti. A lány arca ragyog, a szerelmével való kapcsolata, az hogy szeretik, önbizalmat nyújt neki.

Dávidnak is önbizalmat adott a kapcsolata. A jelen helyzet szörnyűségei ellenére biztonságban érezte magát, bízott, mert tudta, hogy Isten vele van a félelmetes körülmények között is.

Isten bátorrá tehet minket, akár egyben van az életünk, akár szétesőben. Szívünk és elménk a helyén állhat, biztonságban, készen, Hozzá kapcsolódva akkor is, ha a körülmények azt sugallják: elbuktunk.

Szeretnék olyan lenni, mint Dávid. Bizalmammal Istenhez kapcsolódva. Ne rendítsenek meg helyzetek és körülmények. És ne tudjam megállni, hogy dicséretet ne zengjek Neki.

Drága Jézus! Annyira másként határozod meg Te a bukást, mint mi. Segíts kérlek, hogy semmilyen helyzet ne ingasson meg. Ha valami rossz történik, tekintsek úgy rá, hogy alkalmat ad Benned való bizalmam megerősítésére. Mindig csakis Benned. Jézus nevében, Ámen.

Forrás: Lynn Cowell: When My Mind Says „You Failed” Encouragement for today, 2015.02.23. www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com