Ami mindnyájunkban közös

„Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik, hiszen ő saját elhatározásából választotta ki őket.” Róm 8,28

 Összeszorult a szívem, mialatt a levelét olvastam. Annyi szenvedés érte az élete során! Nem érdemelte meg, nem okozta egyiket sem.
Aztán elolvastam a következő levelet. Írójának sorsa egészen más volt, de a fájdalom, amit át kellett élnie, többnek tűnt, mint amennyi egy embernek kijár, vagy amennyit el lehet viselni. Aztán jött a következő, meg a következő.
Számtalan email érkezett a postafiókomba, mindegyik csordulásig telve érzelmekkel, sérülékeny őszinteséggel. Minden leírt élet más volt, más szintje a fájdalomnak, szégyennek vagy megbánásnak.
Volt, akit testileg bántalmaztak. A másikat megcsalták. Volt, aki a függőséggel harcol, a másik elvált. Egyiket szexuálisan bántalmazták, a másik állandó félelemben, szorongásban él. Egyik az abortusz mellett döntött, a másik a férjét csalta meg. Volt, aki súlyos fogyatékossággal él.
Hosszú volt a lista, de mindegyik nőnek volt a múltjában valami, ami miatt jelentéktelennek, értéktelennek, Isten szeretetére méltatlannak érezte magát. Mégis, különböző tapasztalataik ellenére, volt valami megrázóan szép, közös dolog az életükben, ami világosan kitűnt a levelekből, és amit mindnyájan megfogalmaztak.
Mindegyikük engedte, hogy Isten felhasználja szenvedésüket, és ennek eredményeként életük élő tanúbizonysága legyen Isten teremtő erejének. Mind átélték, hogy ezzel az erővel a nehézségből létrejön valami, ami Isten dicsőségét szolgálja.
„Nincs semmi elmarasztaló ítélet azok ellen, akik Krisztus Jézusban élnek. Hiszen a Lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől” – olvassuk a Római levél 1-2. versében. Azt jelenti ez, hogy mindegy, mi volt az életünkben, mit tettünk vagy nem tettünk meg, Isten feltétel nélkül szeret és értékel minket.
Később, ugyanabban a fejezetben, mai alapigénkben arról olvasunk, hogy Isten nemcsak szeret, de életünkhöz terve, célja van – nem múltunk ellenére, hanem azzal együtt, vagy épp amiatt.
Az üldöztetés sok formájában tapasztalta meg Pál a fájdalmat és szenvedést: bebörtönözték, megverték, elűzték. Saját élettapasztalata tette bölccsé, ő maga példázza, hogyan tud Isten átalakító ereje egy roncshalmazból értékes üzenetet kovácsolni.
Biztatta a hívőket, higgyenek Isten ígéretében, hogy bármit jóra tud fordítani azok életében, akik szeretik Őt, akiket kiválasztott, és ez nemcsak Isten dicsőségét, hanem a mi javunkat is szolgálja.
Bármily nehéz sors áll is mögöttünk, azáltal, hogy Isten gyermekei vagyunk Jézus Krisztusban, a Megváltónkban, van bennünk valami közös: Isten javunkra fordítja azt, amit az ördög a kárunkra szánt. Ha hagyjuk, hogy Isten felhasználja szenvedéseinket saját dicsőségére és a többiek szolgálatára, megtapasztalhatjuk a lelki megújulást, gyógyulást és átalakulást úgy, ahogy még soha.
Korábbi életünktől, a különbségektől függetlenül egy érték közös lehet bennünk: mind dönthetünk úgy, hogy Jézus hatalmát fogjuk példázni, mely képes teljesen átalakítani egy életet. Valóban minden javára válhat azoknak, akiket Ő elhívott.

Uram, sokáig úgy éreztem, hogy múltam miatt nem lehet engem szeretni, nem lehet nekem megbocsátani, és hogy Te sem veszel már rólam tudomást. Segíts, hogy el tudjam fogadni, és hinni tudjak a Róm 8,28 ígéretében, hogy szeretsz, és terved van az életemmel. Segíts felfedeznem azt a csodálatos célt, amit csak nekem szántál. Jézus nevében, Ámen.

 

 

forrás: Tracie Miles: The One Thing We can All Have in Common Encouragement for today, 2014.05.15.www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó:pinterest.com