Tegyük fel, hogy József a sorsát saját kezébe vette...
Józsefnek nem ártottak azzal, hogy a kútba dobták. Bár biztos, hogy nem volt kellemes, s meg is rémítette. Azzal sem ártottak neki, hogy eladták rabszolgának, Megalázó dolog volt árucikként gazdát cserélni, de ez nem okozott kárt benne. József nem vesztett ezzel semmit, hanem sokat nyert. Semmi sem árthat annak, aki elhatározta, hogy Istent követi. Élete Isten kezében van, és minden, ami történik vele, Isten kezén át, az Ő engedélyével jut el hozzá. És ami Isten kezén át jut el szolgáihoz, és az Ő beleegyezésével érinti életüket, azt úgy alakítja, hogy ne kárukra, hanem áldásukra váljék.
Igaz, hogy van egy bibliaszöveg, amely beszámol József keserű élményeiről, amit akkor érzett, amikor lábát bilincsbe verték. A 105. Zsoltár 17-18. verseiben ez áll: "Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott el, a lábait béklyóba szorították, ő maga vasban járt." Igaz, hogy a lábait törte a bilincs. De ha Józsefről beszélünk, nem a lábára gondolunk. József több volt annál. József felül tudott emelkedni. Józsefnek a börtönsors sem ártott. Minden valószínűség szerint az érzéseibe belegázoltak. De neki nem ártottak.
Tegyük fel, hogy József rabszolgasága kezdetén sorsát a saját kezébe vette. Kereste az alkalmat a menekülésre, és sikerült is a rabszolgaságból megszöknie. Tegyük fel, hogy eltűnt üldözői szeme elől, és elindult Kánaán felé. Végül megérkezett atyja táborába. Szinte magunk előtt látjuk, milyen boldog fogadtatásban részesült. De képzeljünk csak el még valamit! Tegyük fel, hogy József megszabadult a rabszolgaságból. Elkerülte a börtönt is. Ebből következik, hogy nem jövendölte meg sem a pohárnok, sem a sütőmester sorság, és nem magyarázta meg a fáraó álmát. Nem lett miniszterelnök, nem raktározott el gabonát, nem mentette meg az éhezők életét. Jákób és családja nem költözött Egyiptomba, Gósen földjére. Izrael nem nőtt nagy nemzetté, nem menekült a pusztába, nem kapta a törvényt, nem győzte le a kánaánitákat, mit sem tudott az istentiszteleti rendszerről és Dávid trónjáról. Dávid nem kapott ígéreteket, nem volt Messiás, keresztény egyház, és még mi minden...? Milyen másképp alakult volna a világ, csak azért mert egy ismeretlen héber rabszolga megszökött Egyiptomból!
(C.B. Haynes, Isten küldött egy embert)
Igaz, hogy van egy bibliaszöveg, amely beszámol József keserű élményeiről, amit akkor érzett, amikor lábát bilincsbe verték. A 105. Zsoltár 17-18. verseiben ez áll: "Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, aki rabul adatott el, a lábait béklyóba szorították, ő maga vasban járt." Igaz, hogy a lábait törte a bilincs. De ha Józsefről beszélünk, nem a lábára gondolunk. József több volt annál. József felül tudott emelkedni. Józsefnek a börtönsors sem ártott. Minden valószínűség szerint az érzéseibe belegázoltak. De neki nem ártottak.
Tegyük fel, hogy József rabszolgasága kezdetén sorsát a saját kezébe vette. Kereste az alkalmat a menekülésre, és sikerült is a rabszolgaságból megszöknie. Tegyük fel, hogy eltűnt üldözői szeme elől, és elindult Kánaán felé. Végül megérkezett atyja táborába. Szinte magunk előtt látjuk, milyen boldog fogadtatásban részesült. De képzeljünk csak el még valamit! Tegyük fel, hogy József megszabadult a rabszolgaságból. Elkerülte a börtönt is. Ebből következik, hogy nem jövendölte meg sem a pohárnok, sem a sütőmester sorság, és nem magyarázta meg a fáraó álmát. Nem lett miniszterelnök, nem raktározott el gabonát, nem mentette meg az éhezők életét. Jákób és családja nem költözött Egyiptomba, Gósen földjére. Izrael nem nőtt nagy nemzetté, nem menekült a pusztába, nem kapta a törvényt, nem győzte le a kánaánitákat, mit sem tudott az istentiszteleti rendszerről és Dávid trónjáról. Dávid nem kapott ígéreteket, nem volt Messiás, keresztény egyház, és még mi minden...? Milyen másképp alakult volna a világ, csak azért mert egy ismeretlen héber rabszolga megszökött Egyiptomból!
(C.B. Haynes, Isten küldött egy embert)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése