Te vagy az Úr

 Te vagy az Úr.

Akkor is, ha én nem koronázlak meg.

Akkor is, ha átadom magam Neked,

és akkor is, ha ellenállok.

Akkor is, ha értem az utaidat,

és akkor is, ha egész éjszaka azzal küzdök,

amit a kezed megengedett.

Te akkor is az Úr vagy.

Az én egyetértésem nem tesz Téged Úrrá.

Az én értetlenségem nem foszt meg a trónodtól.

A dicséretem nem tesz szuverénné,

és a hallgatásom sem tehet kevesebbé.

Mielőtt még egyetlen emberi hang is kimondta volna, hogy szent vagy,

a menny már tudta.

Tudják a csillagok.

Éjszakáról éjszakára elfoglalják a nekik kijelölt helyet,

ragyognak az alvó világ fölött,

és szavak nélkül hirdetik:

Ő az Úr.

Tudja a tenger.

Zúghat a part ellen,

de végül ott áll meg, ahol Te mondod neki.

Tudják a folyók.

Tudják a hegyek.

Tudja a szél.

Tudja a veréb.

Tudják a liliomok.

És ha egyszer minden emberi nyelv elhallgatna,

maguk a kövek találnának hangot.

A teremtett világ soha nem kérte az engedélyemet,

hogy imádja a Teremtőjét.

Te vagy az Úr.

Talán életem legnagyobb átadása nem az,

hogy én teszlek Úrrá,

hanem az, hogy végre meghajolok az igazság előtt:

Te akkor is Úr vagy, ha én még nem tudok úgy élni, mintha az lennél.

Ezért foglald el bennem a legmagasabb helyet.

Ne csak egy sarkot.

Ne csak a vasárnapjaimat.

Ne csak azokat a részeimet,

amelyeket könnyű átadnom.

Foglalj el mindent.

Ülj a trónra.

Ülj az érzéseim fölé.

Ülj a félelmeim fölé.

Ülj a terveim, a sebeim,

a megválaszolatlan kérdéseim

és a megértés iránti kétségbeesett vágyam fölé.

Légy Úr azokban a részeimben is,

amelyek még remegnek.

Légy Úr az emlékek fölött, amelyeken nem tudok változtatni.

Légy Úr azok fölött az imák fölött,

amelyekre még nem érkezett válasz.

Légy Úr a magyarázat nélkül bezárult ajtók fölött.

Légy Úr azok fölött a dolgok fölött is,

amelyekért könyörögtem, hogy bárcsak ne engednéd megtörténni.

És amikor a szívem azt suttogja:

„De én ezt nem értem…”

tanítsd meg a lelkemet így válaszolni:

„De Ő akkor is az Úr.”

Mert az átadás nem felemelt kezeket jelent

egy fényben úszó templomban.

Hanem az átadás az,

amikor egy összetört ember könnyeken át csak ennyit tud suttogni:

„Te akkor is jó vagy.”

Néha az imádat az,

amikor kérdésekkel vérző szívvel

visszakúszunk a trónodhoz,

és Eléd mindent leteszünk.

Az Ő lábainál van hely

azoknak a kérdéseknek is,

amelyekre ezen a földön soha nem kaptunk választ.

És valami szent történik,

amikor egy megsebzett szív

egy olyan trón felé fordul,

amelyet nem tud teljesen megérteni,

és mégis kimondja:

„Mégis.”

Mégis Te vagy Isten.

Mégis Te vagy jó.

Mégis hűséges voltál.

Mégis hozzád tartozom.

Taníts úgy élni,

mint aki valóban a királyok Királyához tartozik.

Hadd változtassa meg ez az igazság azt,

ahogyan a holnapba belépek.

Ha a Királyhoz tartozom,

nem kell árvaként élnem.

Ha a Pásztorhoz tartozom,

nem kell ismernem az ösvény minden kanyarját.

Ha a Kősziklához tartozom,

nem kell előbb megingathatatlanná válnom,

hogy egész remegő súlyommal Rá támaszkodhassak.

Ha a királyok Királyához tartozom,

akkor semmi, ami elér hozzám,

nem kerülhetett valahogy a trónod határain kívülre.

Ezért, Uram,

foglald el bennem a legmagasabb helyet.

Magasabban, mint az érzéseim.

Magasabban, mint mások véleménye.

Magasabban, mint a csalódás.

Magasabban, mint a gyász.

Magasabban, mint az a jövő, amelyet elképzeltem.

Magasabban mindennél,

ami valaha nagyobbnak próbált látszani a szememben, mint Te.

Uralkodj bennem.

Te vagy az Úr.

A csillagok már tudják.

A tengerek már tudják.

A hegyek már tudják.

A kövek pedig készen állnak, hogy kiáltsák.

És eljön a nap,

amikor minden térd meghajol,

és minden nyelv megvallja azt,

amit a teremtett világ kezdettől fogva hirdet:

Jézus Krisztus az Úr.

Ezért hadd hajoljon meg a térdem már most.

Hadd vallja meg a nyelvem már most.

Hadd hirdesse az életem már most

azt, amit az örökkévalóság örökké hirdetni fog:

Te vagy az Úr.

Úr vagy akkor is, amikor értem.

Úr vagy akkor is, amikor nem értem.

Úr vagy a meghallgatott imában

és a fájdalmas csendben.

Úr vagy a hegytetőn,

és Úr vagy a völgyben.

Úr vagy afölött, ami volt.

Úr vagy afölött, ami van.

És már most Úr vagy minden fölött,

ami holnap vár rám.

És ha ez a szív soha nem is érti meg

minden fejezetét annak, amit írtál,

soha ne felejtse el,

kinek a kezében van a toll.

Foglald el bennem a legmagasabb helyet.

És taníts úgy élni, szenvedni, remélni, imádni

és egy napon meghalni,

mint aki ezt már örökre elrendezte a szívében:

A királyok Királyához tartozom.

És az én Uram még mindig uralkodik.

Sarah Elaine Trent