Ami megvidámítja a szívet.

 "Füvet sarjaszt az állatoknak és növényeket az emberek hasznára, hogy táplálékot nyerjenek a földből, és bort, amely megvidámítja a halandó szívét, fényesebbé teszi arcát az olajnál, és kenyeret, amely megerősíti a halandó szívét. Eleget kapnak az Úr fái is, a Libánon cédrusai, amelyeket ő ültetett, amelyeken madarak fészkelnek, mint a gólya, amely a ciprusfákon lakik. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák a mormotáknak szolgálnak menedékül." 104. Zsoltár, 14-18

 

Isten nemcsak éppenhogy gondoskodik teremtményeinek fizikai szükségleteiről. Örömteli életet akar adni. Azt akarja, hogy arcunk ragyogjon. Hogy ne csak a testünk, hanem a lelkünk is jól legyen. Jézus is bort adott, hogy megvidámítsa az ember szívét. Szolgálatát azzal a csodával kezdte, hogy borrá változtatta a vizet egy lakodalomban, hogy a mulatság ne fulladjon be. Miért éppen ezt tette első jelként? Mert ezzel küldetésének szándékát mutatta be: hogy ő nemcsak azért jött, hogy bűnbocsánatot szerezzen, hanem hogy az élet teljességét adja vissza nekünk. Egy lakodalom örömét. Még nincs jelen az életünkben mindaz, amit Isten adni akar, amíg nem kaptuk meg az "öröm olaját gyász helyett". (Ézsaiás 61,3)

 

Uram, téged nem csak engedelmességemmel tisztellek. Az dicsőít téged a leginkább, ha kedvemet lelem benned. Segíts - ó, kérlek - , hogy benned gyönyörködjek, és mindabban, amit értem tettél, hogy a szívemet ez örömre indítsa. Ámen.

 szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com