Ha még nem jött el az időd...

Ha még nem jött el az időd, Uram, ne változtasd meg.

Ha ez egy völgy, amin át kell mennem, ne vidd el előlem a hegyeket a maguk rendelt ideje előtt csak azért, mert félek az árnyékuktól.

Ha ez egy pohár, amit végig kell vinnem, ne vedd el tőlem akaratod ellenére.

Csak azt ígérd meg, hogy velem leszel, amikor szembenézek vele.

Néha a hit azt jelenti, hogy akkor is bízom Benned, ha nem változtatod meg azonnal a körülményeket. Mert tudom, hogy nem hagysz egyedül benne.

És talán éppen ez a mélyebb csoda.

Nem mindig az, hogy azonnal kettéválik előttünk a Vörös-tenger, hanem az, hogy a felhőoszlop továbbra is vezet.

Nem mindig az, hogy eltűnik a tüzes kemence, hanem az, hogy felfedezzük: Valaki ott jár velünk a tűzben.

Nem mindig az, hogy eltűnik a tövis, hanem az, hogy megtapasztaljuk: a kegyelmed valóban elég.

Nem mindig az, hogy egy reggel arra ébredünk, hogy megváltozott a helyzetünk, hanem az, hogy ugyanarra a körülményre ébredünk, és valahogyan,  szinte felfoghatatlan módon,  mégis újra elég kegyelmet találunk benne ahhoz, hogy szembenézzünk vele.

Uram, már imádkoztam azért, hogy szabadíts meg.

Kértelek, hogy siess.

Néztem a naptárt, és azon tűnődtem, miért vársz ilyen sokáig.

Néztem a bezárva maradó ajtókat, miközben a szívem belefáradt a kopogtatásba.

Kértelek, hogy változtass meg olyan dolgokat, amelyeken mintha inkább végig akarnál vezetni.

És talán itt mást jelent az átadás.

Talán azt suttogja:

„Ha még nem jött el a Te időd, Uram, ne változtasd meg.

De kérlek, Jézus, segíts, hogy egyre közelebb érezzem magam Hozzád.”

Segíts, hogy közel érezzem magam Hozzád akkor is, amikor a válasz még mindig: nem.

Amikor a gyógyulás lassabban érkezik, mint reméltem.

Amikor az éjszaka hosszabbra nyúlik, mint gondoltam volna, hogy el tudom viselni.

Amikor már minden imát elmondtam, amit csak ismerek, és nem maradtak szép szavak – csak könnyek és a csendes fájdalom:

„Uram, még mindig itt vagyok.”

Segíts, hogy ott is megtapasztaljam a közelségedet.

Ha még nem csendesíted le a tengert, adj biztos talajt a háborgó vízen.

Ha ma éjjel még nem nyitod ki a börtön ajtaját, taníts meg énekelni az éjszaka közepén.

Ha nem veszed el tőlem ezt a pusztaságot, adj mannát erre a mai napra.

Ha nem magyarázod el, mit teszel, emlékeztess arra, hogy ki vagy Te.

Nincs szükségem ma este a holnap erejére.

Csak annyi kegyelemre van szükségem, amennyi ehhez a lélegzethez kell.

Annyi irgalomra, amennyi ehhez a pillanathoz elég.

Annyi világosságra, amennyi a következő lépéshez szükséges.

És annyi jelenlétedre, hogy remegő szívem újra emlékezzen:

nem azért nem szabadítottál még meg, mert elhagytál.

És neked, összetört szívű embernek, aki újra és újra arra kérted Istent, hogy változtasson meg valamit, ami még mindig nem változott:

Az Ő csendje nem a távolléte.

A várakozás nem az elhagyás jele.

Az Ő időzítése nem közöny.

Az Isten, aki egyetlen pillanat alatt megváltoztathatná, az az Isten, aki megígérte, hogy minden egyes pillanatban veled marad – egészen addig, amíg meg nem változtatja.

Talán ezért a legbátrabb imádság, amit ma este elmondhatsz, nem ez lesz:

„Istenem, vigyél ki innen!”

Talán inkább ez:

„Istenem, ha még nem akarod, hogy kijussak innen, segíts, hogy ebben is egyre közelebb érezzem magam Hozzád.”

Segíts, hogy megtaláljalak ebben a gyászban.

Ebben a bizonytalanságban.

Ebben a váróteremben.

Ebben a megválaszolatlan imádságban.

Ebben a helyzetben, amit soha nem választottam volna magamnak.

Segíts, hogy felfedezzek itt valamit, amit távolról soha nem tanulhattam volna meg:

hogy a jelenléted nem csupán az, ami a szenvedés túloldalán vár rám.

A jelenléted menedék a szenvedés közepén.

Ezért, Uram, ha még nem jött el az időd,

ne változtasd meg csak azért, mert félek.

Ne siettesd ezt a fejezetet csak azért, mert nem értem a történetet.

Ne óvj meg attól, amit Te arra akarsz használni, hogy közelebb vonj magadhoz.

Csak add nekem ezt az ígéretet, hogy belekapaszkodhassak, amikor minden más bizonytalanná válik:

„Ne félj, mert én veled vagyok.”

Mert inkább megyek át veled a tűzön,

mint hogy egy fájdalommentes helyen álljak nélküled, távol a jelenlétedtől.

Ha még nem jött el az időd, Uram, ne változtasd meg.

Csak segíts, hogy közben egyre közelebb kerüljek Hozzád, és egyre mélyebben megtapasztaljam, hogy velem vagy.

És ezt már meg is ígérted.

Sarah Elaine Trent