A Pokol kapui sem vesznek erőt rajta.

 "Jegyezzétek föl ezt a következő nemzedéknek, hogy a nép, amely még ezután lesz teremtve, dicsérhesse az Urat. Mert letekintett az Úr szentsége magaslatáról, lenézett az Úr a mennyekből a földre, hogy meghallja a foglyok sóhajtozását, és feloldozza a halálnak fiait. Hogy hirdessék a Sionon az Úr nevét és dicséretét Jeruzsálemben, amikor egybegyűlik minden nép és ország, hogy az Úrnak szolgáljanak." 102. Zsoltár, 19-23

 

Isten - kegyelméből - minden korban megteremti népének egy nemzedékét. Mindenki úgy kezdi, hogy "nem nép", de az "újjászületés", Isten teremtő munkája révén "Isten népe" lesz. Mindig lesznek, akik majd azért dicsőítik Istent, hogy megmentette őket a halálos ítélettől. A zsoltáros aligha láthatta ennek a megváltásnak a végtelen mélységét és szélességét, azt, hogy a Jézusban való hit által nem lesz "semmi kárhoztatásunk" - vagyis teljességgel megszabadulunk a bűn büntetésétől. Az egyház fennmarad, míg a vallásosság és hitetlenség különféle formái jönnek-mennek és feledésbe merülnek. Az Isten igéjéhez hűséges kereszténység az idők végéig - sőt azon túl is - megmarad.

 

Uram, sokféle ellenséges erő dolgozik a hitünk ellen. A közgondolkodás lenézi, szűk látókörűnek tartja, sok világi vezető fenyegetést lát benne, hatalmas intézmények szeretnék, ha eltűnne vagy mindenki megtartaná magában. Emlékeztesd a szívemet arra, hogy egyik ilyen ellenállás sem fog győzni, hiszen te magad élsz benne az egyházban, ezért a pokol kapui sem fognak erőt venni rajta. Köszönöm ezt. Ámen.

 szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com