Méz a sziklából

 "De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem. Ezért meghagytam őket szívük keménységében, hadd járjanak saját tanácsuk szerint. Ó, ha népem hallgatna rám, és Izráel az én utaimon járna! Rögtön megaláznám ellenségeit, és szorongatói ellen fordítanám kezem. Az Úr gyűlölői hízelegnének neki, és bűnhődésük ideje örökké tartana. Téged pedig megelégítenélek a búza javával és sziklából folyó mézzel lakatnálak jól!" 81. Zsoltár, 12-17

 

Ha az ember örvendezik Istenben, engedelmeskedik neki, akkor egy különleges ígéret birtokába jut. Az, hogy még a szenvedésekkel teli időszak ("szikla") is lelki növekedést és az Istennel való kapcsolat édességét ("méz") fogja hozni számunkra. Ez az alapelv a Bibliában számos formában fölbukkan. "Az evőből étek jött ki." (Bírák 14,14) "...amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős." (2Korinthus 12,10) Isten a bajokat fölhasználja arra, hogy elvezessen az igazi örömre. "A legjobbat adja nekünk, és édeset hoz elő abból, ami kegyetlennek, tiltásnak vagy elkeserítőnek tűnik." Annak, hogy a vereségből győzelmet, a nehézségből mézet hoz elő, legfőbb példája a kereszt.

Drága Uram, a veled töltött hosszú idő alatt bőven bizonyítottad nekem, hogy ki vagy. Jöhet egyik szikla a másik után, te olyan édeset hoztál elő belőle, hogy az mindig fölülírta a keserűséget. Mégis, most újra olyan nehézségek között vagyok, amelyekben kétségek ébrednek bennem irántad. Bocsáss meg nekem. Ebben a helyzetben is benned bízom. Ámen.

 

 szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com