Észrevetted?
Az utóbbi időben sokat gondolkodom azon, milyen könnyű úgy élni, hogy közben észre sem vesszük az életet, ami körülvesz bennünket. Annyi minden jár a fejünkben, hogy sokszor elsiklunk a jelen pillanat szépsége mellett. Folyton imádkozunk valamiért, aggódunk valami miatt, megoldást keresünk egy helyzetre, vagy azt várjuk, mikor válaszolja meg végre Isten azt az imát, amit már olyan régóta viszünk elé. És mire észbe kapunk, annyira arra figyelünk, hová szeretnénk eljutni, vagy mi hiányzik még az életünkből, hogy közben már azt sem látjuk meg, milyen ajándékok vesznek körül ott, ahol éppen vagyunk.
A minap reggel kiültem a teraszra egy csésze kávéval. Egyszer csak egy kis madár szállt le a kerítésre. Semmi különös nem volt benne. Nem volt ritka, nem volt feltűnő. Csak egy apró madár, amely tette a dolgát. Csiripelt egy kicsit, egyik kerítésoszlopról a másikra röppent, aztán elrepült.
Valamiért tovább néztem utána, mint szoktam. És abban a teljesen hétköznapi pillanatban egy csendes kérdés fogalmazódott meg bennem.
Észrevetted?
Azóta újra és újra visszatér hozzám ez a kérdés.
Nem azért, mert azt gondolom, hogy minden madár külön üzenet Istentől. Nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy Isten mindig is a legegyszerűbb dolgokon keresztül tanított bennünket. Jézus madarakról beszélt. Mezei virágokról. Magokról. Szőlőtőről. Juhokról. Olyan dolgokról, amelyeket mindenki ismert, és amelyek mellett nap mint nap elsétáltak. Mégis ezekből a hétköznapi képekből mutatta meg, milyen az Atya szíve.
Néha azon gondolkodom, nem felejtettünk-e el igazán figyelni.
Én biztosan.
Olyan könnyű teljesen belemerülni azokba a dolgokba, amelyekért imádkozom. Szinte észrevétlenül végigkísérik a napjaimat. Ott vannak velem, miközben kávét főzök, ruhát hajtogatok, autózom, vagy este próbálok elaludni. Elkísérnek a beszélgetéseimbe, a gyülekezetbe, még az Istennel töltött csendes időmbe is. Nem azért, mert ezt szeretném, egyszerűen csak ott vannak.
És egyszer csak azon kapom magam, hogy Isten hűségét annak az egyetlen imának a fényében mérem, amelyre még nem kaptam választ. Közben pedig megfeledkezem arról a rengeteg apró módjáról annak, ahogyan nap mint nap gondot visel rólam.
Ahogy ezen elmélkedtem, sorra jutottak eszembe azok a csendes pillanatok, amelyeket majdnem észre sem vettem. Egy igevers, amely most egészen másképp érintett meg. Egy barát üzenete, ami éppen akkor érkezett, amikor a legnagyobb szükségem volt rá. Egy mély levegő, amikor a szorongás végre egy kis időre elcsendesedett. Az erő, amivel végig tudtam csinálni még egy napot, pedig azt hittem, már semmim sem maradt.
Nem voltak nagy csodák.
Nem változtatták meg egyik pillanatról a másikra a körülményeimet.
De mindegyik ugyanarra emlékeztetett: Isten nem hagyott magamra a várakozás idején sem.
Talán ezért mondta Jézus:
„Nézzétek a madarakat!”
Nem azért, mert a madarak a fontosak.
Hanem mert az Atya.
Mert minden egyes madár, amely átrepül az ég alatt vagy leszáll egy kerítésre, csendesen arra emlékeztet, hogy ugyanaz az Isten, aki egy ilyen apró teremtményre is figyel, rólad sem feledkezett meg.
Nem tudom, te mire vársz most.
Lehet, hogy gyógyulásra.
Lehet, hogy útmutatásra.
Lehet, hogy helyreállásra.
Vagy egyszerűen csak egy kis békességre, miután már túl régóta cipelsz túl nagy terheket.
Bármi is legyen az, szívből remélem, hogy Isten válaszol rá.
De azt is remélem, hogy amíg vársz, nem maradsz le arról, amit ma szeretne neked adni.
Remélem, észreveszed azt a kis madarat a kerítésen.
Észreveszed a reggeli kávéd melegét, mielőtt kihűl.
Az ég színeit.
Azt az igeverset, amely éppen akkor talál meg, amikor szükséged van rá.
A váratlan bátorítást valakitől, aki nem is sejti, mennyire jókor érkezett.
És azt a csendes erőt, amelyet Isten napról napra ad ahhoz, hogy újra felállj, és menj tovább.
Ezek nem helyettesítik azt a választ, amire vársz.
De újra és újra emlékeztetnek arra, hogy nem egyedül várakozol.
Mostanában azon is gondolkodom, talán erre utalt Jeremiás, amikor azt írta, hogy Isten irgalma minden reggel megújul. Nem azt jelenti, hogy minden reggel problémamentesen indul. Hanem azt, hogy minden új nap magában hordozza Isten hűségének újabb bizonyítékait. Van, amikor ezeket azonnal észrevesszük. Máskor szinte észrevétlenül simulnak bele a napunkba, és csak arra várnak, hogy felfigyeljünk rájuk.
Talán erre hív bennünket Isten.
Nem arra, hogy mindig a rendkívüli pillanatokat hajszoljuk, hanem hogy megtanuljuk felismerni az Ő csendes szeretetét a hétköznapokban.
Azóta a reggel óta egészen más szemmel nézem a madarakat. Minden alkalommal arra emlékeztetnek, hogy emeljem fel a tekintetemet a gondjaimról, és újra Istenre nézzek.
Mert Ő még mindig itt van.
Még mindig jó.
Még mindig hűséges.
És még mindig egy sokkal nagyobb történetet ír annál, mint amit én ebből a mai napból látok.
És néha ehhez elég egy apró madár a kerítésen.
Gondolatébresztő
Mielőtt továbblépnél, ne arra gondolj, hogy mi minden vár még megoldásra az életedben. Inkább állj meg egy pillanatra, és tekints vissza a mai napodra.
Te mit vettél észre?
Talán egy kis madarat a kerítésen. A frissen főtt kávé illatát. Egy kedves üzenetet egy baráttól. Egy igeverset, amely különösen megszólított. Vagy egyszerűen azt az erőt, amelyet Isten adott ahhoz, hogy ezt a napot is végig tudd élni.
Írj le három egészen hétköznapi pillanatot, amelyekben felfedezted Isten jóságát. Lehet, hogy közben ráébredsz: sokkal közelebb volt hozzád, mint eddig gondoltad.
Ima
Atyám, köszönöm, hogy a hétköznapok egyszerű pillanataiban is találkozhatok Veled. Köszönöm, hogy nem kell megvárnom, amíg minden kérdésemre választ kapok, vagy amíg minden a helyére kerül ahhoz, hogy meglássam a jóságodat.
Bocsáss meg, amikor annyira arra figyelek, amire még várok, hogy közben észre sem veszem, milyen hűségesen gondoskodsz rólam nap mint nap.
Segíts lelassulni. Taníts meg észrevenni a hűségedet a legapróbb dolgokban, a jelenlétedet a hétköznapok egyszerű pillanataiban, és a szeretetedet azokban az ajándékokban, amelyek mellett olyan könnyen elsietek.
Formálj olyanná, aki felismeri a kezed nyomát nemcsak a rendkívüli csodákban, hanem a mindennapok csendes szépségében is. Hadd bízzak Benned akkor is, amikor úgy érzem, semmi különös nem történik, mert Te akkor is velem vagy, és soha nem hagysz magamra.
Jézus nevében.
Ámen.
kép: https://tabithaadomanybolt.hu/nezd-meg-az-egi-madarakat-iges-print-kepkerettel?keyword=%C3%A9gi%20madarak
Megjegyzések
Megjegyzés küldése