Bátran szembenézni a „mi lesz, ha…” kérdésekkel
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
János 14:27
Évente egyszer ugyanabban a váróteremben ülök. Az egészségügyi dolgozók hősiesen próbálják könnyeddé és barátságossá tenni a légkört. De ez nehéz, amikor minden ott ülő nő tudja, hogy az életét megváltoztathatja a vizsgálat eredménye.
Bár mosollyal az arcomon jelentkezem be, belül csak kavarognak a kérdések.
Mi van, ha találnak valami aggasztót?
Mi van, ha visszahívnak további vizsgálatokra?
Mi van, ha idén már nem lesz minden rendben?
A „mi lenne, ha…” gondolatok óriásira nőnek.
A félelem nem mindig logikus. Ha az lenne, akkor néhány statisztika vagy jó szándékú barátok biztató szavai elegendők lennének ahhoz, hogy békességet és megnyugvást találjak, miközben az eredményekre várok. De a szívem mélyén tudom, hogy senki sem ígérte, hogy az élet mentes lesz a nehézségektől. Sőt, általában vagy éppen kijövök egy nehéz helyzetből, vagy benne vagyok egyben, vagy már ott vár a következő a sarkon túl.
Hálás vagyok azért, hogy Jézus türelmesen vár rám, amíg feladom a saját gyenge és eredménytelen próbálkozásaimat, amelyekkel békességet szeretnék találni. Ahogy elengedem a görcsös irányításvágyamat, Ő belép a szívem és a hazugságok közötti térbe, és odahelyezi az Ő igazságát.
Saját utamat próbáltam megtalálni a békéhez, pedig végig az Ő békéjére volt szükségem.
Jézus ígéretet tett a mai igeversben: „Békességet hagyok nektek; az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, és ne féljetek!” (János 14:27)
Ugyanerről a békességről ír a Biblia, amikor azt mondja, hogy „minden értelmet felülhalad” (Filippi 4:7).
Megtanultam, hogy a saját erőmből előállított béke és bátorság nem állja ki a próbát. Az én békességem attól függ, mennyire tudom kézben tartani a helyzetet. És az én békességem mellett mindig ott suttog egy halk hang:
„De mi van, ha…?”
Jézus békessége azonban elcsendesíti ezt a kételkedő hangot. Mert ez a hang már tudja, milyen választ fog kapni:
„Én leszek a te békességed.” – válaszolja helyettem Jézus.
Így már sokkal felkészültebben nézek szembe az élet „mi lenne, ha…” kérdéseivel. Ahelyett, hogy arra összpontosítanék, amit nem tudok, arra figyelek, amit tudok. És mindenekelőtt azt tudom, hogy Jézus békessége velem lesz. Jöhetnek viharok, megemelkedhetnek a vizek, de a békesség ígéretét attól kaptam, aki még soha nem hazudott.
Ma is vannak aggodalmaim és félelmeim; nem lenne igaz azt állítani, hogy nincsenek. De már nem uralkodnak rajtam. Amikor érzem, hogy újra kezdenek elárasztani, megállok, és ezt imádkozom:
Jézus, szükségem van a Te békességedre. Az enyém megint nem működik.
Drága Uram! Te magad mondtad, hogy lesznek nehézségeink ebben a világban (János 16:33). Látod azt a küzdelmet, amellyel most szembe kell néznem, és látod azt is, hogyan próbál a félelem elárasztani. Még a viharaim közepette is tudom, hogy Neked hatalmad van békességet adni. Most azért imádkozom, hogy a Te békességed töltse be a szívemet. Egyedül a Te békességeddel tudok bizalommal szembenézni a jövővel.
Jézus nevében. Ámen.
Forrás:
by Glynnis Whitwer
Daily Devotions
Facing the What-Ifs With Courage
JULY 18, 2026
Megjegyzések
Megjegyzés küldése