Csodás Gondoskodás

 "A karmesternek: a "Szőlőtaposók" dallamára. Dávid zsoltára. Urunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön, az egekre helyezted dicsőségedet! A csecsemők és csecsszopók szája által erősíted meg hatalmadat ellenfeleiddel szemben, hogy elnémítsd az ellenséget és a bosszúállót. Mikor látom az eget, ujjaid munkáját, a holdat és a csillagokat, amelyeket elrendeztél, azt mondom: Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla, és az ember fia, hogy gondod van rá? Hiszen csak kevéssel tetted kisebbé Istennél, dicsőséggel és tisztességgel koronáztad meg őt! Úrrá tetted őt kezed munkáin, mindent a lába alá vetettél: juhokat és mindenféle jószágot, sőt még a mezei vadakat is, az ég madarait és a tenger halait, mindent, ami a tenger ösvényein jár. Urunk, Istenünk, mily felséges a neved az egész földön!" 8.Zsoltár

A világmindenség Isten dicsőségét tükrözi. Hát nem porszem az ember az ő hatalmassága mellett? De, fizikai értelemben mindenképpen, ugyanakkor mi töltjük ki Isten gondolatait. Osztoznunk kell a zsoltárossal a csodálatban: ugyan miért is törődik Isten velünk? Azért, mert bennünket a saját képére teremtett, és ránk bízta a világot, amelyet alkotott, hogy az ő képviselőiként gondozzuk azt. Ha törődünk a szárazfölddel, a tengerekkel, a levegővel és mindennel, ami azokban él; és ha igazságosan bánunk minden emberrel, aki magán viseli Isten képét, azzal Istent dicsőítjük. Nem mondhatnánk, hogy az emberiség -mi- ennek megfelelnénk! De Jézus eljött, és végül majd az egész világ az ő lábai alá vettetik, és akkor majd minden helyreáll.

Dicsőséges Istenem, hogyan lehetséges, hogy a te gondolataidat mi töltjük ki? Az irántunk való szereteted olyan nagy, és olyan mélyen törődsz velünk, hogy vállaltad azt is, hogy gyönge és törékeny gyermekké lettél értünk, hogy megválts bennünket. Segíts napi találkozásaim során minden emberre úgy tekintenem, hogy ő végtelenül kedves a te szemedben. Ámen.

szöveg: Tim Keller - Jézus énekei - a Zsoltárok

fotó: pexels.com