Törekedni a jóra

 "Az Úré a föld s annak teljessége, a földkerekség s annak lakói. Mert ő vetette meg alapját a tengereken és erősítette meg a folyókon. Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, aki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik csalárdságra. Áldást nyer ő az Úrtól és igazságot szabadító Istenétől. Ilyen az őt keresők nemzedéke, akik Jákób Istenének arcát keresik." 24. Zsoltár 1-6

A világ minden pénze, tehetsége, egészsége, hatalma és öröme Istené. De a legnagyobb boldogság, amit ő adhat nekünk, az ő jelenlétében élt élet. Az ő arca -  nem pedig a kezéből vett, bármennyire is kedves ajándékok -, ahol megtalálhatjuk azt a dicsőséget, amelyet semmi más nem tud megadni. Ahhoz azonban, hogy a jelenlétébe kerülhessünk, föl kell menni a hegyre, és ez mindig küzdelmes feladat. A bűnbánaton és tiszta lelkiismereten keresztül vezet az út. Föl kell ismernünk a bálványainkat, és megválni azoktól. Imádságban meg kell küzdenünk azért, hogy láthassuk arcát, ahogyan Jákób is megküzdött, aki ezt mondta: "Nem bocsátlak el, míg meg nem áldasz engem." 1Mózes 32,26

 

Uram, csakis te vagy a forrása annak az életnek és szeretetnek, amelyet nagy kínnal már minden másban kerestem. Csakis önmagadért akarlak szeretni, és átélni a veled való közösséget, a te jelenlétedet. Hosszú és küzdelmes az út odáig. De elszánom magamat rá itt és most. Ámen.

 

szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com