Kérdezz kitartóan
„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Máté 7:7)
Egy friss költözés után azt gondoltam, hogy a családom új gyülekezetének megtalálása könnyű lesz. Tudtuk, milyen áldás és előny tartozni egy gyülekezethez. Azt is tudtuk, milyen fájdalmat okozhat a konfliktus és a rágalmazás.
El akartam kerülni a múlt sebeit, és gyorsan belevetni magam egy egészséges gyülekezetbe, ezért nagy lelkesedéssel, szolgálatra készen érkeztem.
Minden vasárnap friss optimizmussal gondoltam: Ez lesz az a hely, ahol végre megállapodunk, meggyógyulunk és újra reményünk lesz. De nem telepedtünk le. Még nem gyógyultunk meg. A remény pedig egyre halványult.
Az állandó imáim, melyekben Isten segítségét és vezetését kértem a gyülekezeti sebek miatt, megválaszolatlannak tűntek. Hát nem akarja Isten, hogy már most beilleszkedjünk és szolgáljunk?
Voltál már te is a „gyülekezeti sérülés és gyógyulás pusztájában”? Próbáltad megtalálni az új helyed? Tűnődtél azon, hogyan kapcsolódj újra, miután lekapcsolódtál?
Barátom, jól ismerem ezt az utat. Sebekkel, amelyek még nem gyógyultak be teljesen. Várakozva és bolyongva, tisztánlátásra és hovatartozásra vágyva.
A mai kulcsige így bátorít minket:
„Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Máté 7:7)
Jézus ezt egy tömegnek mondta, miközben az imádságról tanított, buzdítva őket, hogy soha ne adják fel a kérést. Az imádság nem egyetlen kívánság, amit érmével a szökőkútba dobunk. Ez bensőséges, folyamatos kommunikáció Istennel, amelyben megismerjük az Ő szívét, Ő pedig formálja a miénket.
Megígéri nekünk, hogy ha kitartóan imádkozunk, Ő megmutatja az utat. Ez gyakran váratlan ösvény – mert az Övé, nem pedig a miénk. De a kitartó ima által újra összekapcsolja a mi „leválasztott” szívünket az Övével.
A várakozás sokszor a legnehezebb dolognak tűnik, különösen a mai azonnali válaszokra épülő világban. De mi van, ha Istennek van valami több számunkra a várakozásban?
A várakozás során Isten akarata formálódik bennünk: gyógyítja a szívünket, bátorságot és áldást épít belénk, miközben erősíti reményünket és hitünket, hogy megláthassuk az Ő dicsőségét és jóságát. A várakozás erősebb hitet, több örömöt és békességet, krisztusibb jellemet és több szeretetet eredményez. Megmutatja nekünk magát Istent.
Ahogy Jézussal várok, a gyülekezeti sebeim gyógyulnak, és empatikusabbá tesznek azokkal szemben, akik hasonló úton járnak. Sokan közülünk megtapasztalták már a gyülekezeti sebeket, vagy ismerünk valakit, aki igen. Lehet, hogy küzdünk, hogy újra eljárjunk, vagy talán teljesen felhagytunk a gyülekezetbe járással. Jézus pontosan tudja, milyen mély sebet és elutasítottságot érezni. Látja a fájdalmunkat, és vágyik arra, hogy meggyógyítson és újra összekapcsoljon minket az Ő népével.
A mi feladatunk, hogy bátorítsuk egymást, nehogy belefáradjunk vagy feladjuk a gyógyulás várásában (Zsidók 12:1-3). Imádkozzunk tovább, és engedjük, hogy Ő formáljon minket.
Uram, többet akarunk belőled. Segíts, hogy várakozás közben is kitartóan kérjünk, és miközben Te formálsz minket, megadod a választ. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Forrás:
By Jodi Harris
Keep On Asking
July 25, 2025
Fotó: canva.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése