Jobb lesz ez valaha?

Megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk.(Titusz 3:5-6)

Legyőzötten feküdtem az ágyba.
Ahogy lekapcsoltam a villanyt, végiggondoltam, mennyire úgy éreztem, hogy Jézus fénye bennem is kezd kialudni. Jó ember akartam lenni — feleség, anya, barát… vagy bármilyen más szerep, amit éppen betöltök az életemben. Bármennyire is igyekeztem, minden nap végén ott volt a szívemben a sajnálat vagy az aggodalom.

Vajon valaha is meg tudok tanulni igazán bízni Istenben, és átélni azt a békességet, amit Ő ígér?
Vagy az állandó aggodalom – a szeretteim, a jövőm, a nehéz kapcsolataim miatt – lesz az életem örök kísérője?

Olyan volt, mintha egy ördögi körben ragadtam volna: újra és újra ugyanazokkal a nyomasztó érzésekkel és helyzetekkel küzdök.

Tényleg ez lenne a keresztény élet csúcsa?

A világ nap mint nap kínálja fel a féltékenységet, keserűséget, magányt, frusztrációt és a bizonytalanság érzését. A képernyők pedig állandóan azt sulykolják, mi mindenünk nincs meg, és mi miatt kellene aggódnunk – nem csoda, ha egyre nehezebb nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak maradni. Néha úgy érezzük, már csak várakozunk a mennyországra, remélve, hogy ott végre valódi és tartós változást tapasztalunk majd.

De mi lenne, ha már itt, most megtanulnánk szeretetben, örömben, békességben, türelemben és önuralomban élni?

Ebben a reményteljes kérdésben tárul elénk Isten csodálatos ígérete, amit Titusz könyvében olvasunk. Ez nem csak üres vigasztalás, hanem az evangéliumban gyökerező, gyakorlati útmutatás:

Megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében, akit Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által bőven árasztott ránk.(Titusz 3:5-6)

A Tituszhoz írt levél világosan megmutatja, hogyan működik Isten növekedési terve az életünkben. Nem arra vagyunk hivatottak, hogy beletörődve, legyintve éljük az életünket, és nem is arra, hogy tétlenül várjuk a mennyet. Isten eszközöket adott nekünk: együttműködhetünk a Szentlélekkel, aki bennünk munkálkodik, hogy valódi változást, megújulást és irányt hozzon az életünkbe.

A világ azt sugallja, hogy csak saját erőnkből javíthatunk a dolgokon. Isten viszont azt ígéri: Ő hűséges lesz, és átalakít minket. A megváltás munkáját Jézus már elvégezte.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nincs dolgunk.
Pál Titusznak írt levele arra bátorít, hogy ne csupán örüljünk annak, hogy Isten kegyelméből megmenekültünk, hanem éljük meg aktívan a hitünket — annak örömével és felelősségével együtt.

Jézus áldozata megszabadított minket, és a Szentlélek jelenléte nap mint nap megújít. Nem kis lépésekben — hanem bőségesen árasztja ránk kegyelmét, ahogy növekedni és változni vágyunk.

Kedves barátom, ha úgy érzed, túlterhelt vagy és megrekedtél, tudd: ez még nem a vége. Ez egy új nap kezdete. A változás elindult. Kövessük együtt Isten jó tervét, és lépjünk be az Ő ígéreteinek fényébe.

Drága Jézus, köszönöm Neked az ígéretet, hogy nem hagysz változatlanul, hanem minden nap megújítasz. Kérlek, segíts, hogy ne a saját erőmből próbáljak megküzdeni a mindennapokkal, hanem keressem és kövessem a Te tervedet. Formálj engem, és alakítsd át a szívemet és a körülményeimet is. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/07/02/will-it-ever-get-better

fotó:pinterest.com)