Amire Isten már nem emlékszik

 

„Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram!” (Zsolt.25:7)

 

A rossz emlékek az emberi természet részei. Ezért amikor Isten azt mondja, hogy nem emlékezik többé a bűneinkre, zavarba jövök. Hogyan tudna Isten elfelejteni? Hiszen ez a mi dolgunk, nem az Övé! És mégis… Ő megteszi. Amikor Isten elfelejti a bűneimet, az azt jelenti, hogy teljesen eltörli minden tudását a bűnről, amit te és én valaha elkövettünk. Akkor miért gyötörnek mégis a múlt bűnei? Azért, mert összekeverjük magát a bűnt annak lenyomatával. Van a közelben egy jegyzettömböd? Hadd mutassam meg, mire gondolok.

Írd le egy lapra azt, hogy „bűn” — jól nyomd rá a ceruzát. Most tépd ki a lapot, gyűrd össze, és dobd át a szobán. Pont így felejti el Isten a bűneidet. Ezután fogd a ceruzád, és kezdj el ferdén, oda-vissza dörzsölni egy új lapon, pontosan ott, ahol korábban írtál. És mit fogsz látni? A „bűn” szó szellemalakja újra előbukkan. Ez történik a hibás emlékeinkkel is. Visszatérünk azokhoz a mély nyomokhoz, amelyeket régi vétkeink hagytak bennünk, és újra ugyanazt a bűntudatot érezzük — mintha a bűn sosem tűnt volna el. Pedig van remény: a bűn lenyomata nem maga a bűn!

És ekkor Dávid szavaival mi is kiálthatunk:

„Úgy érzem, Uram, nem tudom elfelejteni a sebeimet. De Te elfelejtetted azt, ami okozta őket. Tekints rám szerető, irgalmas szemmel!”

 Ez a te döntésed. Továbbra is újra meg újra előidézed a megbocsátott bűnök emlékét — mintha csak ceruzával dolgoznál? Vagy inkább hagyod, hogy a Szentlélek munkálkodjon benned szeretettel és jósággal?

 

Uram, a bűneim elvesztek valahol egy elérhetetlen, mély tengerben. Méltó vagy minden dicséretre ezért a szuverén feledékenységért. Kérlek, tartsd távol Sátánt, hogy ne tudja újra felidézni vétkeimet a bennem maradt benyomásokon keresztül.

 The Forgetfulness of God – Joni and Friends

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/hegyek-falu-epuletek-lany-4642022/