Ha ma úgy érzed, alig tartanak össze a szálak… ez Neked szól.

Lehet, hogy kívülről épnek látszol. Csendesnek, összeszedettnek, erősnek. De amikor belenézel a tükörbe, meglátod a repedéseket. Azokat a helyeket, ahol a fájdalom otthagyta az ujjlenyomatát.

Talán te is elgondolkozol néha, hogyan állsz még mindig talpon. Hogyan nem estél szét teljesen.

De jusson eszedbe: Isten másképp lát téged.
Ő pontosan ismeri minden sebhelyedet, minden törött darabodat – és mégis gyönyörűnek nevez. Nem fordul el a repedéseidtől. Belép azokba. Betölti őket kegyelemmel, céllal és olyan gyógyulással, amely mélyebbre hat, mint bármilyen seb.

Ha azt hitted, nem vagy elég… ha úgy érezted, túl törött vagy ahhoz, hogy szeressenek… Isten akkor is halkan súgta:
✨ „Az enyém vagy. Még mindig méltó vagy.”

Azok a repedések, amiket látsz? Nem a kudarc jelei. Hanem azok a helyek, ahol az Ő fénye átragyog. Ahol az Ő szeretete tartott össze, amikor azt hitted, végleg szétesel.

Ha ma mosolyogsz, ha békét és ragyogást hordozol – az nem azért van, mert soha nem törtél meg. Hanem azért, mert helyreállítottak. Mert mélyen szerettek. Mert az tartott meg, Aki ismer minden darabodat, és mégis egésznek mond.

Nem az vagy, amit a tükör mond rólad.
Az vagy, akinek Isten nevez téged.

És ha most is formálódik benned valami új, tudd: az Ő kegyelméből elég vagy. 🌿