Nagyon könnyű elsodródni

 Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

Zsidók 2:1

Gyerekként tisztában voltam a sodródás veszélyeivel. Apukám mélyen belénk ültette mire vigyázzunk. Minden nyáron a szüleink elvittek bennünket Umina tengerpartjára, mely egy óra autóútra volt Sydneytől, ahol éltünk. Ezt az utazást mindig vártuk… azonban a nyári vakáció azt is magában hordozta, hogy erős árral szemben kellett megtanulnunk úszni.

Apukánk tisztában volt azzal, hogy könnyen ki tudnánk sodródni a mély vizekre, ezért minden évben felhívta figyelmünket a vízszint alatti áramlások veszélyeire, és felkészített bennünket mit tegyünk abban az esetben, ha a víz a mélybe ránt bennünket, vagy épp elsodor a parttól.

Amikor pedig a tengerpartra értünk, volt egy módszere, mellyel biztonságban tartott bennünket, - kitett egy nagyon élénk színű napernyőt a homokba.

Majd miután leszúrta az ernyőt, elsétált a parton egy bizonyos távolságra, és egy élénk törölközőt póznára tekerve csinált egy zászlót, melyet szintén a homokba szúrt. Nem lehetett nem észrevenni Apa által kitett jeleket, még akkor sem, ha távol voltunk a parttól. Épp ez volt apa célja.

Mielőtt megengedte volna, hogy a hullámokba vessük magunkat, maga köré gyűjtött bennünket, és végig hallgattatta velünk az utasításait: „Ma nagyon erős áramlat van, ezért amikor kint vagytok a tengeren, szeretném, ha időnként kinéznétek a partra és megkeresnétek a kitett jelzéseket. Ott van a napernyő és ott van a törölköző. Figyeljetek oda, hogy mindig a kettő között maradjatok. Ha a meghatározott határokon kívülre sodródnátok, ússzatok ki a partra, és gyalog gyertek vissza hozzánk. Ha követitek a tanácsaimat, és időnként leellenőrzitek hogy a jelzőoszlopok között vagytok-e, akkor nem lesz semmi gond.”

A Zsidókhoz írt levél szerzője is tisztában volt a sodródás veszélyeivel: „Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk” (2:1) A szerző bennünket szólít meg, tudva azt, hogy bármelyik életszakaszunkban vagyunk is, könnyen olyan helyen találhatjuk magunkat, ahol nem szeretnénk lenni.

A figyelmeztetés szavait nem csak apukámtól, hanem anyukámtól is hallottam. Az első nyelv, amit megtanultam, a görög volt, mert anyukánk mindig görögül beszélt hozzánk. Amikor ki akart hangsúlyozni valamit nekem és testvéreimnek, ugyanazokat a szavakat használta, mint a Zsidókhoz írt levél szerzője: perissoteros prosechein. Ilyenkor a hangja figyelmeztetően csengett, - kérve bennünket, hogy óvatosak és körültekintőek legyünk, - általában akkor, ha a döntésünk kritikusan befolyásolta életünket.

Perissoteros prosechein. „Még jobban figyeljünk” mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője

Miért? Hogy el ne sodródjunk. Az író tudta jól, hogy ha megszokunk valamit, már kevésbé vagyunk óvatosak és nem figyelünk oda olyan éberen Istenre. Nem figyelünk az Igéjére és útmutatásaira. Minél rutinosabbá válunk valamiben, annál természetesebbé fog minden válni, és nem vesszük észre Isten megváltó jelenlétének csodáját az életünkben.

Apa nem csak azt tudta, hogy könnyű elsodródni, hanem tisztában volt annak következményeivel is.

Tudta jól, hogy annak ellenére, hogy jó úszóként, magabiztosak és erősek voltunk a vízben, ismertük a tengert és az áramlatait, ha messzire sodródunk a parttól a fulladás veszélye valós lehetett számunkra. Apa ismerte jól az ok és okozatot, épp ezért a sodródástól óvott bennünket.

Csakúgy mint a Zsidókhoz írt levél szerzője.

Figyelj.

Különben elsodródsz.

Amikor életünk bármely területén kezdünk elsodródni, az mindig észrevétlenül történik. Kezdetben alig lehet felfedezni, megragadni az elhajlást, leginkább azért, mert nem határozott irányváltásról, inkább egy kis elcsúszásról van szó. Nem azért sodródunk el, mert gyengék lennénk, vagy mert nem Krisztussal jártunk. Nem, egyszerűen bekövetkezik.

Amikor pedig megtörténik, és ha mi nem vesszük észre, és nem ellenőrizzük a jelző rendszereket, akkor érzelmileg, fizikailag, lelkileg és kapcsolati szinten ott találjuk magunkat ahol nem szívesen vagyunk. Életünknek nincs olyan területe, ami nincs veszélyben, és nincs olyan ember aki immunis lenne az elsodródásra.

Hálásak lehetünk azért, hogy van egy Megváltónk aki pontosan ismeri a sodródás mibenlétét, hiszen megtapasztalta mit jelent embernek lenni, és mit jelent az áramlatoknak ellenállni. (Zsidók 2:18). Az Úrnak Szent Lelke bennünk él, és csendben figyelmeztet bennünket, amikor sodródni kezdünk, (János ev. 14:26), Mennyei Atyánk pedig szeret bennünket, a legjobbat akarja nekünk, a parton állva, szélesre tárt karokkal várja, hogy visszafussunk hozzá, ölelő karjaiba.

Mennyei Atyám, kérlek segíts, hogy sokkal körültekintőbb legyek. Segíts, hogy rendszeresen felnézzek, és megbizonyosodjam a jelzők ottléte felől, hogy észre vehessem, ha életem bármely területén elsodródnék Tőled. A helyemen szeretnék maradni, Téged akarlak szolgálni, és be szeretném tölteni elhívásodat az életemre vonatkozóan. Jézus nevében, Ámen

Forrás: Proverbs 31 Ministries Daily Devotions, Christine Caine: It is so easy to drift, June 16th, 2021.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/06/16/its-so-easy-to-drift

fotó: pinterest.com