Hatalmas Isten

"Nagy Istenem, ha nézem a világot, melyet teremtett szent „legyen” szavad. Ha itt e földön millió lényt látok, kiket igazgatsz, táplálsz egymagad. A szívem áld és hála tölti meg: Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te!

Uram, Igédben hogyha megtalállak, ha látom ott kegyelmes tetteid. Választott néped amint egyre áldod, türelmesen viselve bűneit. A szívem áld és hála tölti meg: Mily nagy vagy Te! Mily nagy vagy Te!"

Szeretek repülni. Szeretem látni az alattam elterülő városkákat, szigeteket, a kivilágított autópályákat. A magasban valahogyan teljesen más perspektívában látom az életet. Hirtelen a szememnek is - és nem csak a hitemnek - teljesen egyértelmű lesz, hogy az én Istenem egy egész univerzumot egyben tartó Isten. A magasban olyan, mintha Isten lehetőséget adna arra, hogy bepillantsak a színfalak mögé és kicsit jobban megértsem, megízleljem mindenhatóságát.

Az alattam elterülő világ az Ő hatalmát, nagyságát hirdeti a számomra. Egy Isten, aki a saját, szuverén jogán úgy döntött, hogy megteremti a földet és az embert, akiről bűnei ellenére sem mond le. Minden katasztrófa, nehézség ellenére, ami az embereket érte a történelem során, ez a világ még mindig áll és Isten gondot visel minden egyes lakosáról. Mindegy, hogy a földnek melyik szegletén éli a nehéz mindennapokat.

Ahogy fent ültem, elöntött a nyugalom. Habár egy repülőn voltam, több ezer méterre a „biztonságot” nyújtó talajtól, de nagyobb biztonságban éreztem magam fent, mint lent. Hirtelen, megértettem, hogy minden rendben van. Semmi olyan nem történhet az életemben, amire előtte Isten ne bólintott volna rá.

Az az Isten, akinek a szeretete, türelme igen nagy irántam, minden hajszálamat számon tartja (ami, esetemben, nem kevés) és Tiedét is.

Lehet, hogy nehéz időszakokat élünk meg. Tudom, hogy egy egész világot megrázó vírus helyzettel nézünk/néztünk szembe. Sokan elvesztettük szeretteinket, esetleg munkahelyünket, a biztonság érzését. Lehet, hogy magánnyal, beteljesületlen vágyakkal, félelmekkel, kérdésekkel küzdünk. De hiszem, hinni akarom, hogy „minden egyaránt javára van annak, aki az Istent szereti.”

Érdekes és megható a számomra, hogy Isten ilyen hétköznapi dolgot, mint a repülés fel tud használni arra, hogy válaszolni tudjon a bennem égetően zakatoló kérdésekre. Habár az elmúlt időszakban az üzenet mindig ugyanaz felém, miszerint: „Bízhatsz bennem! Hidd el, hogy átadhatsz nekem mindent! Megértelek, ismerlek, büszke vagyok rád, szeretlek.” de annak a módja, ahogy Isten folyamatosan emlékeztet erre, az lenyűgöző.

Akár felvisz a magasba is, hogy megmutassa nekem a világot, amit egyetlen szavával teremtett és tart egyben a mai napig, hogy én újra bizalmat szavazzak neki.

Mikor leszálltunk, ismételten abban erősödtem meg, hogy az életem vajmi kevéssé függ tőlem. Minden tudásomat, lehetőségemet, értékeimet, a szeretett embereket Istentől kaptam. Egyetlen egy, amit tehetek, hogy mindezt a tőlem telhető legteljesebb módon értékelem, jól sáfárkodok mindazzal, amit valami oknál fogva Isten nekem adott. Megértve azt, hogy mindez nem magától értetődő.

Isten kegyelméből vagyunk, mozgunk és lélegzünk. Isten kegyelme miatt, ami minden reggel megújul áll még ez a világ. Isten kegyelme, az, ami újra és újra meghosszabbítja a napokat, az éveket, hogy mindenki megértse ezen a földön, hogy Ő jó, bízhatunk benne, hogy nem ellenünk van, hanem értünk és mellettünk.

Szeretnék olyan embere lenni Istennek, aki „nevetve néz a holnap elé” és nem azért, mert soha nem értheti semmi nehézség, hanem mert tudom, hogy egy hatalmas Isten áll mellettem, aki eddig is gondot viselt rólam, a családomról, az egész világról és ez a jövőben is így lesz mert a változás árnyéka sincs Őbenne.

Erre szeretnélek emlékeztetni ma téged is. Isten lát téged, ismeri örömödet, bánatodat, élethelyzetedet. Jobban ért téged, mint te magadat. Gondot fog viselni rólad!

Szerző: Szabó Lilla / Napi csendes percek elmélkedés / kép: https://hu.pinterest.com/pin/95208979607714028/