A bizonyságtételünk
Az ünnep utolsó nagy napján felállt Jézus, és így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!"
(János 7:37-38)
Sokszor nehéz békében élni egymással. Egyik dolog, mely oly megnehezíti a békés együttélést, az az, hogy szeretjük a gondolatainkat, hitünket, érzéseinket rávetíteni a másik emberre. Tévesen úgy gondoljuk, hogy:
· Ami engem idegesít, az a másik számára is idegesítő
· Ami engem nem zavar, az mást sem kellene, hogy zavarjon
· Ha nekem időbe telik az események feldolgozása, más is ugyanígy van ezzel
· Ha pillanatok alatt túllépek a dolgokon, a másiknak is így kellene tennie
· Amikor biztos vagyok az igazamban, akkor addig erőltetem azt, míg mindenki elfogadja a nézetemet
Szerintem, érted, miről beszélek…
Hogyan tudunk túllépni a saját gondolkodás és érzelmi sémánkon, hogy oda tudjunk figyelni a másik emberre is? És miközben a másik embert igyekezünk megérteni, hogyan tudunk hűek lenni ahhoz az önmagunkhoz, akivé Isten alkotott bennünket, nem feladva a meggyőződésünket? Ezek a vívódások akkor válnak igazán kérdéssé, ha igyekezünk megélni a szeretetet a viszály közepette. Nemrégiben egy konferencián nagyon szíven ütött az előadó gondolata, mely így szólt:
„Jézus felajánlotta és nem ráerőltette az igazságot az emberekre.”
Arról beszélt, hogy Jézus nem erőltette rá Önmagát, vagy az evangéliumot az emberekre. Ő szenvedélyesen felajánlotta azt, de nem erőszakosan tette ezt. Azt mondta, hogy mindenki, aki szomjas, Hozzá jöhet, ahol ihat, és az élő víz folyamait megkaphatja. Jézus nem tette kényszerzubbonyba a hallgatóságát, és nem erőltette le a torkukon a vizet. Ő nem erőltette rá a szeretetét, igazságát, életét senkire sem. Ehelyett Ő felajánlotta mindenkinek. Ő egy teljesen új utat, az Istentől való teljes függés útját mutatta be a hallgatóságának. Felajánlotta az alázatot, a szabadságot és a megbocsájtást mindazoknak, akik Benne hittek és követték Őt.
Tanítványaiként mi is kövessük az Ő példáját. Szeretetben mutassuk be a hitünket, a gondolkodásmódunkat és az érzelmeinket, mindezt úgy tegyük, hogy a környezetünk ne érezzen erőszakosnak bennünket. Ehelyett odafigyelve hallgassuk meg a másikat. Amikor a meggyőződésünkről teszünk bizonyságot, ne guruljunk dühbe, ha a hallgatóságunk más nézetet vall.
Tegnap este szerettem volna, ha a férjem egyet ért velem, de túl messzire mentem el. Kényszerzubbonyt akartam ráerőltetni, hogy saját igazságomat legyömöszölhessem a torkán. Olyan apró dologról volt szó, mint hogy az embereket mely zaj zavarja leginkább. Ne nevess rajtam. Fogadom, a te szócsatáid is gyakran ilyen ostobaságokról szólnak, igazam van?
Tanuljuk meg Jézus szerint megközelíteni az embereket, mert csak így tudjuk a valódi vizet felajánlani a szomjazó világnak, legyen szó a családtagjainkról, a lakókörnyezetünkről, vagy idegenekről a szociális médián. Ha mások nem akarnak a vizünkből inni, nem kell tovább erőltetnünk a dolgot. Ehelyett szabadságot kell adnunk a másik embernek, igazán, krisztusi módon megélve a szeretetet.
Bízom abban, hogy nem felejted el, hogy Jézus téged is megkeresett. Meghívott, hogy igyál az Ő szomjat oltó vizéből, amint az élet mélységeit és magasságait megjárod a mai napon.
Drága Urunk, követni szeretnénk Téged. Arra vágyunk, hogy mindinkább megismerjünk és magunkévá tegyük nem csupán az igazságot, hanem azt is, hogy miként képviseljük hitünket mások felé. Te magad vagy az Igazság. Inni szeretnénk az általad felajánlott Élő Vízből, hogy továbbíthassuk azt a szomjazó Világ felé. Mutasd meg nekünk, hogyan tegyük mindezt.
Jézus nevében,
Ámen
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése