Tiszta időpocsékolás

„Tanuljátok meg tehát, kedves testvéreim: Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.” Jak 1,19

Pár napja, mikor Brooke beült a kocsiba tanítás után, nagyot sóhajtott. Az ilyen sóhajtás ezt szokta üzenni: „Valami bajom van, de ha nem kérdezel rá, magamtól nem mondom el.”
„Mi jó vagy rossz történt ma?” – kérdeztem közömbös hangon.
„Hagyj, anya”- válaszolta úgy, hogy tudtam, titokban örül, hogy kérdeztem, de kamasz énje lázad az ellen, hogy azonnal megadja magát.
Csendben vártam, hátha elmondja. És el is mondta. Az iskolában történt valami.
Kezem a kezére tettem, s biztosítottam együttérzésemről: „Nagyon sajnálom, édesem. Nem csodálom, hogy szomorú vagy miatta.”
Meglepetésemre, érzelmi beállítottságúnak ismert gyermekem így szólt: „Igazából nem is vagyok. Rájöttem, hogy tiszta időpocsékolás az ilyesmiért szomorkodni vagy dühöngeni.”
Aztán rám mosolygott, s nyugodtan kinézett az ablakon. Semmi könny. Semmi siránkozás. Elmaradt a panaszáradat, nem készítette ki magát a helyzet aprólékos újrajátszásával, elemezgetésével.
13 évesen eldöntötte, hogy ez időpocsékolás. Nagyot lépett a felnőtté válás felé. Kihajtott benne a bölcsesség első virága.
„Néha tiszta időpocsékolás szomorkodni vagy dühöngeni.”
Százszor is újrarágtam a szavait. Ez a mondat jó. Ez az állítás igaz.
Néha valóban van min szomorkodni, de annyi dolog van, ami bánt vagy felhúz, s amire igazán kár annyi időt és energiát pazarolni, amennyit szoktam.
Nagyon szeretem, ahogy Eugene Peterson értelmezi a Jakab 1,19-21-et. „Elöl járjon a füled, utána a szád, s hagyd, hogy a harag hátul vonszolja magát. Az emberi düh nem termi meg Isten igazságát. Dobj hát szemétbe minden megcsorbult erényt, burjánzó gonoszságot. Egyszerű alázatossággal hagyd, hogy a Kertész műveljen meg téged az Ige által, s alakítsa életedet a megváltás kertjévé.”
Van valami szomorúság vagy düh a lelkedben, ami talán időpocsékolás? Kérd Istent, segítsen másképpen látni a helyzetet.

Uram, tudom, néha az érzelmeim eluralkodnak rajtam. Segíts, kérlek, hogy újra Rád kapcsolódjam, s vegyem észre, hogy a szomorúság és a düh gyakran puszta időpocsékolás. Inkább Rád kellene figyelnem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.03.29., , www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)