Csillogó vallomás

„A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja hamisságuk.” Péld 11,3

Gyorsan felhúztam a kisujjamra a tűzvörös köves gyűrűt. Hátam mögött összekulcsolt kézzel kisétáltam az üzletből anyuval, s beszálltunk a kocsiba.
Anyu szeme az úton, a kezemet az ölembe tehettem, s megcsodálhattam szerzeményemet.
Valamilyen szinten tudatában voltam, hogy rosszat tettem, mert nem kérdeztem meg anyutól, hogy elvehetem-e a gyűrűt. És persze nem is fizettem érte – ötéves voltam. Ám az üzlet, ahonnan elhoztam, a szüleimé volt. Tehát akkor az enyém is, nem? És nekem szólt a gyűrű, még a nevem is rajta volt.
Ötéves korban már nem olyan kicsi az ember, hogy ne tudjon gondolkozni.
És nem olyan kicsi, hogy ne hallott volna a becsületességről.
Sokszor hallottam, hogy a becsületesség az, amit akkor csinálsz, mikor senki sem lát.
Mikor senki nem nézett oda, én elloptam egy gyűrűt.
Anyu észrevette ujjamon a gyűrűt, és megkérdezte, honnan van. Ha jól emlékszem, azt mondtam, hogy egy barátnőm adta. De ő tudta az igazságot, csak úgy tett, mintha nem tudná. Azt mondta, ha nem mondom meg az igazat, sem ő, sem mások nem fognak bízni bennem. Meg azt is mondta, hogy ha nem vallom be a vétkeimet, és nem hozom helyre, akkor nagyon rosszul fogom érezni magam. Arra intett kedvesen, hogy ha elnyomom magamban a bűntudatot, ez meg fogja keményíteni a szívemet.
Kértem anyut, forduljunk meg, mert vissza akarok menni az üzletbe. Mikor megérkeztünk, nem engedte, hogy szó nélkül visszategyem a gyűrűt a pultra. Azt kérte, menjek oda az eladó nénihez, mondjam el, mit tettem, és kérjek bocsánatot.
Viaskodtam magammal. Egyik részem szeretett volna tiszta lenni, másik részem viszont nem akarta, hogy a néni rosszat gondoljon rólam a lopás miatt. Nagyon szeretek a boltunkba járni – mindenki nagyon kedves hozzám. Kényeztetnek, dicsérik a ruhámat, a gödröcskét az arcomon. Cukorkát vagy rágót adnak a táskájukból.
Féltem, hogy ha bevallom, amit tettem, többé nem lesznek kedvesek hozzám.
Billy Graham mondja valahol: „A becsületesség a ragasztó, amely összefogja az életvitelünket. Igyekezzünk állandóan épségben megőrizni. Ha elveszítjük a vagyonunkat, semmit sem veszítünk. Ha elveszítjük az egészségünket, valamit elveszítünk. De ha a becsületünket veszítjük el, minden elvész.”
A Példabeszédek könyve 11,3 így fogalmaz: „A becsületeseket feddhetetlenség vezeti, de a hűtleneket elpusztítja hamisságuk.”
Nagyon izgultam, ahogy a pultra tettem a gyűrűt, és megmondtam az eladónak, hogy előzőleg magammal vittem. Összeráncolta a szemöldökét, figyelmeztetett, hogy rosszat tettem, és hogy ez soha többé ne forduljon elő. Aztán elmosolyodott, lehajolt, az ölébe vett, és azt mondta, hogy az ellopott dolgok elveszítik a csillogásukat, de egy becsületes kislány soha.
Ötéves kis szívem arra vágyott, hogy csillogó kislány legyen. (S felnőtt szívem se változott sokat.)
Ha te is erre vágysz, döntsd el előre, hogy helyesen cselekszel. Igazat mondasz. Kerülöd a kísértéseket. Szerény leszel, nagylelkű, és persze nem lopsz soha.
Néha nehéz becsületesnek lenni, néha nagy árat fizetünk érte, de a becsületesség mindig biztonságos úton vezet. Jézus azt mondta, ha kitartunk benne, meglátjuk az Istent (Mt 5,8). És segít, hogy ragyogni tudjunk.

Uram, szeretnék tiszta szívvel ragyogni. Tiszta szívet szeretnék, mely meglát Téged. És azt is szeretném, ha örömödre szolgálna, mikor a szívembe nézel. Bocsásd meg vétkeimet, és segíts, hogy istengyermeki státuszomhoz méltón éljek. Jézus nevében, Ámen.

(Rachel Olsen: A Sparkling Confession, Encouragement for today, 2012.10.29., www.proverbs31.org/devotions, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)