Tényleg muszáj?

„Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17)

Néha nehéz a jó utat választani. Ez pont egy ilyen eset volt… A férjem megkért, hogy szaladjak el a tisztítóba a ruháiért, mert neki tárgyalásra kellett mennie. Persze, hogy segítettem. Átszeltem a várost, felkaptam a csomagot, és indultam is haza.

– Az öltönynadrágomat is kitisztították? – kérdezte Brad, amikor bevittem a csomagot a lakásba.

– Biztos vagyok benne, édes. Emlékszem, hogy láttam a táskában, amikor érte mentem – azzal megnéztem, de mégse volt benne.

– Itt csak pólók vannak, Brad, de tisztán emlékszem, hogy amikor múlt héten ideadtad a táskát, még benne volt a sötét nadrág is!

– Egészen biztos, hogy benne volt… – mondta. – Felhívnád a tiszítót, hogy megkeressék?

Naná.

– Üdv! Múlt szerdán, amikor leadtam magukhoz a férjem csomagját, egy öltönynadrág is volt a táskában. Ma, amikor érte mentem, a nadrág már nem volt a többi ruha közt. Ellenőrizné, kérem, hogy ott maradt-e?

– Mrs. Smith, a rendelésben tizennyolc póló szerepel, de nadrág egy se. Sajnálom – tette hozzá tárgyilagosan.

– Uram – kezdtem, miközben egyre emelkedett a pulzusom –, a férjemmel tisztán emlékszünk, hogy öltönynadrágot is tettünk a táskába, amikor leadtuk múlt szerdán. Elnézhettek valamit, de legyenek szívesek utánajárni. Nincs esetleg az üzletükben egy öltönynadrág, amiről nem jegyeztek fel semmit? Sötétkék nadrágról van szó vékony, kék színű csíkkal.

– Hölgyem – mondta nyersen –, mi nem hagyunk el csak úgy nadrágokat. Tizennyolc pólót tisztítottunk. Mást nem tudok mondani. A kliensek gyakran szétszórnak dolgokat, de mi nagyon ritkán hagyunk el bármit is.

Ó, tényleg? Eléggé összezavarodtam addigra.

– Uram, mint mondtam, a férjem és én is emlékszünk, hogy volt egy öltönynadrág is a múlt szerdai csomagban. Nem hordhatja az öltönyét nadrág nélkül! Nagyon fontos lenne. Megkérhetném, hogy mentse el a számom, és hívjon, ha mégis megtalálták a nadrágot?

– Persze. Elmentem – mondta, majd önelégülten hozzátette: – Nem hiszem, hogy megtaláljuk itt, de ha mégis, felhívom.

– Nagyszerű. Köszönöm.

Azzal ki is nyomtam. De még mindig zavart a dolog. Braddel megvitattuk, hogy márpedig mindketten élesen emlékszünk, hogy a csomagban… és akkor eszembe jutott… a garázs! Ott volt a sötétkék, csíkos nadrág a kocsi utasterében. Piszkosan és foltosan, de ott feküdt a kocsi szőnyegén. Upsz! Visszamentem a lakásba, és elújságoltam Bradnek.

– Nem gondolod, hogy fel kéne hívnod a tisztítót, hogy megtaláltad? – kérdezte.

Belül tudtam, hogy kéne, de nem akartam.

– Nem. Nem akarom. Nem volt szimpatikus – feleltem gyerekesen.

Azonnal Isten igéje jutott eszembe: „Aki tehát tudna jót tenni, de nem teszi: bűne az annak.” (Jakab 4,17)

Na, szép. Tényleg muszáj felhívnom. Vonakodva kezdtem tárcsázni.

– Haló! Tisztítók, miben segíthetek?

– Üdv, nemrég beszéltünk a férjem öltönynadrágjáról, és most azért hívom, hogy szóljak, megtaláltam a kocsim utasterében. Kieshetett a táskából. Elnézést a kellemetlenségért.

Ekkor ellágyult a hangja:

– Mindenesetre köszönöm, hogy hívott. A legtöbb ember ezt nem tenné meg, értékelem öntől. Szép napot kívánok!

Amikor letettem, még mindig össze volt ráncolva a homlokom. Semmi értékelnivalót nem éreztem magamban, sőt a zsémbes hozzáállásom csak rontott a helyzeten. De hogy megtettem ezt a lépést, azt jelentette, hogy félretettem a büszkeségem annak ellenére, hogy nem akartam felhívni. Tényleg nem akartam, de kénytelen voltam, hiszen szeretem Krisztust.

Miért olyan nehéz néha a jó utat választani?

Miért olyan nehéz, hogy a jó utat akarjam választani?

Eltűnődöm a kérdésen, bár tudom a választ: mert makacs és önző vagyok. De a kegyelem által a Lélek munkálkodik bennem, hogy vezessen, egyengessen, útba igazítson.

Az engedelmesség örök harc: az én akaratom Isten akarata ellen. Harc, amit csak megadással nyerhetek meg. Jézus azt mondta, ha szeretjük Őt, engedelmeskedünk Neki (János 14,15). Még akkor is, ha nem akarunk.

Illik rád is a történet? Van valami, amiről tudod, hogy meg kéne tenned, de még nem léptél?

Uram, köszönöm, hogy szeretsz akkor is, amikor nem vagyok szerethető. Kérlek, vezess a Te utadon, finomítsd meg a makacs szívem, és segíts, hogy azt a jót cselekedjem, amire elhívtál. Jézus nevében, ámen.

(forrás: http://www.girlfriendsingod.com/do-i-really-have-to/, Gwen Smith, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fordítás: Kiss Erzsébet Janka)