Isten mélyebb megismerése 5 napon át…. Második nap: El Roi (Isten Aki lát)

Hágár azután így nevezte az URat, aki szólt hozzá: Te vagy a látás Istene.

(I.Mózes 16:13)

Atyám, köszönöm, hogy ma is találkozol velem. Kérlek légy jelen, amikor kinyitom a Bibliámat azzal a vággyal, hogy jobban megismerhesselek. Friss szavakkal szólj hozzám, friss kenyérrel táplálj engem. Segíts, hogy személyesebben és mélyebben megismerhesselek. Köszönöm, hogy Igéd biztosít arról, hogy nem csak ismersz, hanem látsz is engem. Nem csak időnként, vagy amikor hozzád kiáltok, hanem szüntelenül rajtam tartod szemed. Ültesd mélyen ezt az igazságot a szívembe, hogy amikor egyedül, elhagyatva és elfelejtve érzem magam, emlékezhessek rá. Te El Roi vagy, az Isten, Aki lát. Hágárra is figyeltél, és tudom, hogy látod az örömömet, a fájdalmamat, a gyógyulásomat, a szomorúságomat, a győzelmeimet, a próbáimat, a reményeimet és a félelmeimet… Te látsz engem, és soha sem fogsz elhagyni engem, vagy elfordulni tőlem. Azért, mert egyszerűen nem tudod megtenni, mert a szereteted nem engedi. Csodálatos előttem ez a tudás, Atyám. Dicsőítelek Téged mindezért. Jézus nevében, Ámen.

Éppen megérkeztünk egy női csendes hétvégére, és Karen barátnőmmel elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a helyi élelmiszer üzletet.

Egy fiatal anyuka is felkelt aznap reggel, ugyanezzel a szándékkal. Lófarokba fésülte haját, belebújt lábujjközti papucsába, felkapta kulcsát, és kilépett az ajtón.

Amint Karennel a pénztárhoz mentünk, egy asszonyt pillantottunk meg magunk előtt, aki szüntelenül hátranézve várta valaki érkezését. Intett nekünk és előreengedett bennünket a sorban, közben a polcok felé pillantott.

Mielőtt még előre tolhattunk volna a kocsinkat, egy fiatal anyuka közeledett integetve, a bevásárlókocsija meg volt pakolva, a gyermekülésben pedig egy gyermek sírt.

Ahogy magunk elé engedtük a fiatal nőt, a szívem elkezdett erősebben verni, és megremegtem miközben Isten a szívemre helyezett egy furcsa gondolatot: "Fizesd ki az élelmiszereket neki!" 

Tessék? Az Úr ismét megszólított csendesen suttogva: "Mutasd ki szeretetedet a fiatal nő felé. Vedd meg neki az élelmiszereket!"

Tétováztam, de aztán mégis megérintettem a vállát, és kimondtam a szavakat, amelyeket Isten helyezett a szívemre: „Tudom, furcsán hangzik, De Isten arra kért, hogy fizessem ki a kocsidban lévő árut.”

Megdöbbenve nézett rám, a szeme könnybe lábadt, és hálásan elfogadta ajánlatomat. Ezután az idősebb hölggyel kiléptek az üzletből.

Néhány perc múlva az idősebb asszony visszajött. Elmondta, hogy a fiatalabbik az ő lánya, Micah. Micah férje nemrég elhagyta családját, darabokra zúzva világukat. Micah úgy érezte, összeomlott az élete, elhagyták és nem méltó a szeretetre. Nehezen tudta fenntartani magukat. Úgy érezte, mindenki, de elsősorban Isten elfordult tőle. Isten által rendelt találkozásunk előtt néhány nappal Micah együtt imádkozott az édesanyjával. Micah imádságának szavai nagyon megráztak bennünket: „Isten, ha valóságos vagy, ha szeretsz engem, mutasd meg, hogy nem felejtkeztél el rólam!”

Hát ezért volt olyan egyértelmű a késztetés melyet éreztem. Isten meg akarta mutatni Micah-nak feltétel nélküli szeretetét. Világos jellel akarta tudomására hozni, olyasmivel, ami nem vár viszonzásra.

Éreztél már ilyen „késztetést”? Egy halk hangot a szívedben amely arra késztetett, hogy indulj, tégy meg valamit, amit különben nem tennél, ami kellemetlen, furcsa, vagy akár zavarba ejtő?

Bízzál abban az érzésben. Igen gyakran ez Isten jelzése, amivel hív, hogy vegyél részt mennyei munkájában. Isten arra indít ilyenkor, hogy légy egy fénysugár a sérült, szenvedő világban.

Isten látta Micah-t a legmélyebb fájdalmában, a legelkeseredettebb szeretet utáni sóvárgásában. Isten látta őt. És válaszolt neki személyre szólóan és meghitten.

Kedves Barátom, ilyen csodálatosan és személyre szólóan munkálkodik El Roi. A Látás Istene. Ő látja a fájdalmainkat, a szükségleteinket, a sebeinket, az elhagyottságunkat, a kétségeinket, a tanácstalanságunkat. És Ő jön, hogy találkozzon velünk.

Micah édesanyja a következő szavakkal búcsúzott tőlünk: „Micah most már bizonyos abban, hogy Isten nem felejtkezett el róla.”

Isten látta szükségben lévő gyermekét, és eljött, hogy találkozzon vele. Ellátta szükségében. Feltétel nélküli szeretettel körbevette. Válaszolt a szívéből felszakadó kiáltásra.

Ő bennünket használt mindehhez. Egy átlagos napon, egy átlagos élelmiszer üzletben, Isten megszólított bennünket, hogy eszközei legyünk egy nem mindennapi feladat elvégzésében. Keresztezte utunkat egyik gyermekével, akinek szüksége volt Isten hatalmas szeretetének megtapasztalására.

Csodálatos nap volt ez Micah számára. De nem csak Micahnak, hanem nekünk is. Engedelmességünk Isten késztetésére oly erővel érintette meg Micah-t, hogy megtapasztalhatta Istent a valóságban. Isten szerette őt, és nem hagyta magára.

Amint a mai közös elcsendesedésünk végére érünk, véssük mélyen magunkba a következő igazságokat: Isten hallja a kiáltásunkat. Ő mindig munkálkodik érdekünkben. Meghallgatja imánkat. Csodálatos találkozásokat rendez nekünk… bárhol… bármikor… akár egy élelmiszer üzletben is.

Mert Isten nem csak Micah-val, hanem velem is találkozott ott, az üzletben, azon a napon.

(További Biblia tanulmányozáshoz:)

Olvasd el és mélyedj el a 139. Zsoltár szavaiban, és ne feledd: El Roi lát téged.

Nem tudom, épp milyen úton jársz, mi mindent kell megélned, de Isten tudja. Ő ma ide vezetett téged, hogy elolvasd ezt a történetet, ezt az Igerészt, és emlékeztetni szeretne téged, hogy Ő egy személyes Isten, Aki személyesen szól hozzád. 

(Wendy Blight: Five Days to Knowing God More Intimately Day Two: El Roi (God Who Sees), fotó: pinterest)