Nincs harag

„Minden keserűség, düh, harag, szóváltás és istenkáromlás pusztuljon ki közületek minden gonoszsággal együtt. Inkább legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasok, bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Eféz 4:31-32

Egyszercsak azt hallottuk, hogy hároméves unokám felvisít. Majd egy újszülött borjú bőgéséhez hasonló hang következett. Menyemmel együtt odarohantunk. Emily karján bíborszínű ovális folt éktelenkedett. Kiderült, hogy kishúga megharapta, miközben egy játék megszerzésén hadakoztak egymással.

Ez a gyermekek életében gyakori helyzet elgondolkoztatott. Isten nézi, hogyan viselkedünk egymással, és dorgálva szól: „Ne dühöngjetek, ne bántsátok egymást, az fáj a másiknak. Ne okozzatok fájdalmat ilyen apróságok miatt.”

Sajnos, a másik bántása – főleg szavakkal – nagyon könnyen megy. Felhúz egy munkatársunk, egy szomszéd, vagy akár egy hittársunk, és máris szapulni kezdjük. A szemébe vagy a háta mögött. A nyelvünk mérge kifakad, és megsebzi a másikat, gyakran épp azokat, akiket legjobban szeretünk. A szavak néha egész életen át tartó sebeket okozhatnak.

Miért tesszük meg mégis? Azért bántjuk egymást, mert szavainkon tudunk a legkevésbé uralkodni. Jakab apostol írja: „Mert sok mindenben vétünk mindnyájan. Ha valaki a szavában nem hibázik, az tökéletes ember, s az ilyen féken tudja tartani egész testét is” (Jak 3:2). Kérnünk kell a Szentlelket, hogy bökjön belénk mindig, mikor valami becsmérlő szó készül elhagyni az ajkunkat.

Másik oldalról viszont, ha megbántanak, legyünk kész a megbocsátásra. A mai igénk is ezt tanácsolja: „bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban”. Nem olyan nehéz, mint gondolnánk. Jusson eszünkbe, hogy a szavakat mindenki másképpen érti, s talán a szándék nem is volt olyan bántó, mint ahogy mi hisszük. Értsd meg, hogy a keserűség, amit magadban a csúnya szavak miatt ápolsz, neked árt, nem annak, aki megbántott.

Unokáim megmutatták, hogyan kell megbocsátani. A kisebbik, aki harapott, teljesen lesújtva állt, megijedt, majd nagyon elszomorodott. „Ne haladudd”, mondta, és a lányok megölelték egymást.

Később, Emily, akit megharaptak, kijelentette: „nagyon fájt, de most már nem fáj”. Hát igen, két dolgot megtanulhatunk a fenti igéből és ettől a két kis tündérkétől: ne bántsuk egymást, és bocsássunk meg.

Drága Szentlélek, kérlek, legközelebb bökj meg, ha bántó szót készülök kimondani. Add, hogy ne borítsa el a harag az értelmemet, s uralkodjak a nyelvemen. Abban is segíts, kérlek, hogy meg tudjak bocsátani annak, aki megbántott a szavaival. Alakíts a Te képmásodra, mely szelíd és irgalmas. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.06.02., Susanne Scheppmann, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest.com)