A jó nem mindig a legjobb Isten szemében

„Légy bizalommal Istenhez, békülj meg vele, mert ennek jó eredménye lesz.” 

Jób 22,21

Fiatalon azt hittem, szakmai karriert fogok építeni. Egyetemre mentem, beszereztem a megfelelő táskát, kosztümöt, magas sarkú cipőt, terveztem a jövőmet. Bár gyermekeket is akartam, végig úgy gondoltam rájuk, mint életem kiegészítőire, mint egy szép ékszerre a hivatásomon. Nem tudhattam, hogy Isten tervei egészen másról szólnak.

Esküvőnk után négy év alatt három kisfiúnk született. Belevaló gyerekek.

Majd’ elvesztettem az eszemet. Komolyan mondom. Emlékszem, egyszer elindultam velük egyedül vásárolni. Egyetlen egyszer. A négyéves Joshua megígérte, hogy mellettem marad – no persze. Ott voltam hát Joshuát üldözve, a kétéves Dylan készült kimászni a bevásárló kocsiból, hogy utánunk induljon, a még csecsemő Robbie üvöltött, mert utálta, hogy le van kötve. Úgy éreztem, én is felpattanok a kocsira, s visítva gurulok a bejáratig.

Azóta lelkiismeret-furdalás nélkül folyamodom a megvesztegetés módszeréhez. Ha ezzel megúszok egy bevásárlási cirkuszt, akkor megéri.

De nem csak a bevásárlás készített ki. Elhurcoltam a gyerekeimet olyan helyekre, ahova más anyukák is elviszik a magukét. Csakhogy az övéik csendben ülve játszottak az épp ott lévő játékokkal. Az én fiaim mindenben kalandot kerestek. Ha csendben voltak, az valami rosszat sejtetett. Már számon sem tudtam tartani, hányszor hagytam ott egy-egy helyszínt sírva, mérgesen, és úgy tűnt, korlátozva van az életem, amit élnem kellene.

Az anyaság korai éveiben megpróbáltam visszaszerezni valamit régi életemből, megtalálni a régi Glynnist, de ez nem sikerült. Személyes céljaim naponta ütköztek a valósága falába, zavart okozva, és megkérdőjelezve elképzelt hivatásomat.

Egyetemi diplomával nemde szakmai karriert illenék befutnom? Szervezési készségemet Isten az egyházban akarja kamatoztatni ugyebár? Önkéntes szolgálatot kell vállalnom, nőegyleteket vezetnem, szünidőben bibliaiskolát, év közben jótékony célú előadásokat szerveznem, énekelnem a templomi kórusban stb., stb.? Ha így van, miért nem vagyok már képes minderre?

Százmérföldes sebességgel száguldottam saját utamon. És egyszer sem álltam meg, hogy ellenőrizzem, hagyom-e, hogy Ő vezessen. Nem kérdeztem meg, Ő mit tart fontosabbnak. Hiszen amit elterveztem, a felelősségeim, a döntéseim, mind „jó” dolgokra irányultak. És Isten felruházott a hozzájuk szükséges képességekkel. A problémát az okozta, hogy valamit nem vettem tudomásul – ezeket a feladatokat nem Isten adta nekem abban az időben.

Kisebb földrengésre volt szükség – ami egy távoli helyre való költözésben jelentkezett -, hogy felébredjek. Azzal a költözéssel Isten minden felsorolt „jó” dolgot elvett tőlem. Egy ideig lázadozott a lelkem. A férjemet hibáztattam, úgy láttam, ő húzta át Isten akaratát az életemre.

Üressé vált az életem, nem maradt benne semmi. Mikor végre abbahagytam az önsajnálatot, felnéztem, és megláttam, hogy maradt valami: egy szerető férj, és három drága kisfiú.

Nagy igyekezetemben, hogy úgy kövessem Isten akaratát, ahogy azelőtt, nem vettem észre, hogy Ő megváltoztatta szolgálati területemet. Már nem az otthonon kívül volt. Isten rámutatott, hogy szolgálatom elsődleges terepe a férjem és a gyermekeim élete. Ez a felismerés átrendezte a fontossági sorrendet, átalakította kapcsolatomat Istennel és a családommal is.

Rájöttem, hogy nem mindig a jó dolgok képezik a feladataimat. Csak azért, mert értek valamihez, nem föltétlen kell azzal foglalkoznom. A három kisfiú ma már tizenéves, és hat évvel ezelőtt két kicsi lányt adott hozzájuk Isten. Kaptam szolgálati lehetőséget is, szakmai és önkéntes feladatokat, amit itthonról végezhetek. Egy dolog nem változott: mindig azt kell követnem, ami Isten akarata számomra az adott időszakban. Mert ez után az időszak után újabb jön, és a jó nem mindig a legjobb Isten szemében.

 

Uram, köszönöm, hogy szeretsz engem akaratosságommal, makacsságommal együtt. Sajnálom, hogy nem mindig figyeltem a Te akaratodra, hanem saját, jónak hitt utamat követtem. Segíts, hogy álmaimat, céljaimat mindig belehelyezzem a Te szerető kezedbe. Megtapasztaltam, hogy mindig öröm és megelégedés a jutalmam, ha így teszek. Jézus nevében, Ámen.

 

forrás: Glynnis Whitwer Encouragement for today, 2011.08.05.www.proverbs31.org fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu fotó: pinterest.com