Tanulj meg pihenni
„Felüdíti a lelkem.”
Zsolt 23,3a
Könnyeimet nyelve osztottam meg barátnőmmel elkeseredésemet. „Úgy igyekszem rendet tartani az életemben. Esténként végiggondolom a másnapi tennivalókat. Reggel dühös elhatározással nekilátok, hogy mindent elvégezzek. Sosem elég a nap 24 órája, hogy mindennek végére érjek. Másnap reggel ugyanígy nekilendülök, de akkor már a tegnapról elmaradt tennivalók is hozzáadódnak a maiakhoz. Nagyon elfáradtam.”
Drága barátnőm és mentorom nyugodt hangon félbeszakított: „Wendy, meg kell tanulnod pihenni.”
Nagyot sóhajtva kérdeztem csendesen: „A pihenés olyasmi, amit tanulni kell?”
„Igen – válaszolt határozottan. – Meg kell tanulnod pihenni.”
„Oké – mondtam, - ezentúl korábban fekszem le, s naponta is szundítok egyet, ha nagyon fáradtnak érzem magam.”
Azt gondoltam akkoriban, hogy kimerültségemet fáradt testem pihentetésével enyhíthetem, s azzal, ha egy-egy délutáni szundítással megszakítom a rohanást. De ő nem erre gondolt. Ő tudta, mi a különbség aközött, mikor fizikailag fáradtak vagyunk, és egy kis szunyókálásra van szükségünk, meg aközött, mikor a szívünk, a lelkünk, az elménk fáradt el.
Az igazság az, hogy nem csak azért vagyunk fáradtak, mert túl sok a tennivalónk. Kimerültségünket lelkünk ki-merült, azaz kiszáradt volta okozza. Mindnyájunkban ott egy lélek, mely fonnyadozva sóvárog a felfrissülésre, a felüdülésre, a megújulásra, valamire, amit tennivalókkal telezsúfolt napunk nem mindig ad meg neki.
Könnyű elrejteni lelkünk kimerültségét. Külsőleg rendezettnek, érzelmileg stabilnak, higgadtnak tűnünk. Belül viszont gyakran reménytelenül túlterheltek, kifacsartak vagyunk. Kimerültségünk írja nem a délutáni lepihenés: egyedül Istenben találhatunk gyógyulást.
A 23. zsoltár Istent pásztorként mutatja be. Kiemelt igénk szerint Pásztorunk „felüdíti” a lelkünket. Utánanéztem a „felüdít” szó eredetijének, és azt találtam, hogy sokkal több van benne, mint első hallásra gondolnák.
Az itt használt héber szó a „shub”, amit főleg visszatérésnek fordítanak. Visszatér és újrakezd. A „felüdít” azt jelenti tehát, hogy visszatérünk Istenhez erőt gyűjteni a továbbinduláshoz.
Az Újszövetségben Jézus azt állítja magáról (Jn 10,14), hogy Ő a mi Jó Pásztorunk. Az itt használt görög „poimen” szó jelentése „pásztor”, valaki, aki vezeti, oltalmazza és gondozza a nyájat. Amikor visszatérünk Pásztorunkhoz, Jézushoz, ő vezetni, oltalmazni fog, és gondoskodik minden szükségletünkről.
Jó Pásztorunk csak akkor tudja felüdíteni a lelkünket, ha szívünket és elménket elfordítjuk a világ zajától, nyüzsgésétől, vissza Őfelé. Az Úrral kettesben töltött idő békességre vezet, és erőt ad a folytatáshoz.
Szükséged van felüdülésre? Végezd el ezt a kis tesztet:
A férjed minden megnyilvánulása felbosszant?
Ha neked kell intézned a gyermekeid ügyes-bajos dolgait, többnyire sértődés a vége?
Minden reggel stresszes vagy, szorongva ébredsz?
Ha igennel válaszoltál akárcsak egyre is a fenti kérdések közül, üres tankkal próbálsz előre jutni, végső tartalékaidat éled fel.
Tanulj meg pihenni.
Fordulj vissza a Jó Pásztorhoz.
Kérd meg, hogy üdítse fel a lelkedet.
Fogadd be szeretetének, irgalmának, kegyelmének új adagját.
Ha ezt teszed, Ő kicseréli fáradtságodat erőre, sértődöttségedet hálára, ingerlékenységedet türelemre, szorongásodat békességre.
Az Úr vár rád.
Menj el a találkára. Felfrissít és megújít majd, lehetővé teszi, hogy békességének, szeretetének és örömének újra megtapasztalásával térj vissza a világba, hogy tovább szolgáld családodat, barátaidat.
Uram, segíts, hogy elcsendesedjek előtted. Adj nyugalmat, amilyet csak Te tudsz adni. Újítsd meg, üdítsd fel fáradt lelkemet. Tölts fel csordulásig. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése