Amerre csak járt, jót tett. (ApCsel 10,38)

Ez a néhány szó az Úr Jézus kitűnő miniatűr ábrázolása. Nem túl részletes, de mesteri munka. A Megváltóra, és csak a Megváltóra igaz ez az állítás annak legteljesebb és legtágabb értelmében. Amerre csak járt, jót tett. Ebből a leírásból nyilvánvaló, hogy személyesen tett jót. Az evangélisták mindig elmondják, hogy a poklost saját ujjával érintette meg, a vak szemeit megkente, és amikor arra kérték, hogy távolról szóljon, általában nem tett eleget a kérésnek, hanem maga ment el a betegágyhoz és személyesen végezte el a gyógyítást. Tanuljuk meg ebből, hogy ha jót akarunk tenni, ha tudjuk személyesen tegyük! Saját kezünkkel adjunk adományt, aminek csak növeli az értékét, ha egy jó szóval vagy mosollyal adjuk. Beszélj egy barátoddal a lelkéről, szerető odafordulásod jobban fog hatni rá, mint egy egész könyvtárnyi írás a hitről.

Urunk jót tevésében a szüntelen tevékenységet látjuk. Nemcsak akkor tett jót, amikor alkalma nyílt rá, hanem széjjeljárt az irgalom küldetésében. Alig akadt olyan közösség vagy falu egész Júdea területén, amelyet ne örvendeztetett volna meg jelenlétével. Mennyire megró ez sok hívőt, aki lomhán, lézengve szolgálja az Urat! Övezzük hát fel derekunkat férfiasan (Jób 38,3) és ne fáradjunk bele a jótéteményekbe! (2Thessz 3,13) Nem utal-e idézetünk arra is, hogy az Úr Jézus le is tért az útjáról, hogy jót tehessen: amerre csak járt, jót tett?

Soha nem riasztotta vissza veszély vagy nehézség. Megkereste azokat, akiket részesíteni akart kegyelmében. Így kell tennünk nekünk is. Ha a megszokott módszerek nem használnak, újakat kell próbálnunk: néha az új ötletek jobban beválnak, mint a bevett gyakorlat. Krisztus állhatatosságára és tervének egységére egyaránt utal a következő idézet, amely a jót tevés gyakorlati megvalósítását is összefoglalja: példát hagyva nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek. (1Pt2,21)

szöveg: C.H.Spurgeon, Reggel és este, napi áhítatok

fotó: pexels.com