Jó szülő vagy

„Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való.”

2Kor 3,4-5

Megint egy olyan nap volt, amikor azon töprengtem, miért gondolja Isten, hogy alkalmas vagyok az anyaszerepre.
Nem volt ez mindig így. Mikor kisebbek voltak a gyermekeim, könnyebbnek tűnt a nevelésük. Elláttam a kis sérüléseiket, velük játszottam kedvenc játékaikat, segítettem a leckében, közös imával, jó éjt puszival ágyba dugtam őket a nap végén.
De az évek múltával édes kicsinyeim növekedni, érni kezdtek, saját véleményük, hormonrendszerük, baráti körük, közösségi életük és pillanatnyi hangulatuk lett. Minden vita összetörte a szívemet. A tiszteletlen szavaktól kétségbeestem. Félelmeim súlyosbodtak, „aggodalmaskodó” lett az állandó jelzőm, és néha úgy éreztem, a türelem utolsó morzsája is távozott a szervezetemből.
Azon a bizonyos napon tehát, amikor úgy tűnt, semmi sem jó, amit teszek, kételyek és bizonytalanság öntötte el a lelkemet.
Mély sóhajjal visszavonultam a hálószobába, felkuporodtam az ágyra, és fejemet összekulcsolt kezemre hajtva imádkozni kezdtem. Kértem Istent, adjon útmutatást, türelmet (sokat), és megértést. Erőért imádkoztam, hogy ki tudjak tartani nevelési elveim, meggyőződéseim mellett, bár ettől népszerűtlenné válhatok a gyermekeim és barátaik előtt. Belső békességet és derűt kértem akkor is, ha az otthonom nem mindig látszik békésnek és derűsnek.
Ekkor viszont egy vallomás tolult az ajkamra: „Uram, nyilvánvaló, hogy nem tudok jó szülő lenni. Nagyon fáj, hogy alkalmatlannak érzem magam, és nem tudom, hogy kéne jól csinálni.” A lélek gyengéd indíttatására egy szó derengett fel a gondolataim között: „bizalom”. Isten kedvesen emlékeztetni akart, hogy esetleg a saját erőmre való támaszkodás rendítette meg az önbizalmamat, mert mélyen a lelkemben ismerem saját gyengeségeimet.
Bármilyen keményen igyekeztem azzá az anyává válni, akivé Isten meghívott, saját szememben mindig alulmaradtam. Sőt hagytam, hogy a nehéz helyzetek vagy a másokkal való összehasonlítás kikezdjék önbizalmamat. Isten erejére kell bíznom magam, hogy önbizalmam helyreálljon.
Még aznap valamivel később rákerestem a Bibliában a „bizalom” szóra, így került elém alapigénk, mely elcsitította anyai szívemet. A 2. korintusi levélben Pál apostol biztosít róla, hogy bár lehetnek olyan élethelyzetek, amikor megrendül saját képességeinkbe vetett bizalmunk, mindig kaphatunk erőt és biztonságot, ha bízunk az Úrban.
Ha mindenben Istenre hagyatkozunk, beleértve a gyermeknevelést is, biztosak lehetünk benne, hogy Ő ellát mindennel, amire anyai hivatásunk teljesítéséhez szükségünk van.
Azokon a napokon, amikor megrendül bizalmunk saját erőnkben, segítségül kérhetjük Isten erejét, hogy ki tudjunk tartani.
Azokon a napokon, mikor úgy érezzük, mi állunk a családban a szeretetlétra legalsó fokán gyermekeink szemében, imádkozhatunk biztonságért, hogy ki tudjunk tartani nézeteink mellett.
Azokon a napokon, amikor már abban sem vagyunk biztosak, hogy egyáltalán Isten akarata volt-e, hogy szülők legyünk, megszilárdíthat a tudat, hogy Isten végig mellettünk van az úton.
És ami a legfontosabb: azokon a napokon, amikor megrendült önbizalommal elbújunk mások elől, és felkuporodunk az ágyunkra, bátran állhatunk Isten trónja elé, tudva, hogy Ő meghallgatja imáinkat, és megadja a szülői szerephez szükséges bölcsességet nekünk.
Nem ez volt az utolsó alkalom, amikor alkalmatlannak éreztem magam az anyaságra. De azóta tudom, mit tegyek, ha ezek a gondolatok betüremkednek az elmémbe: megállok, félrevonulok, és szent önbizalomért imádkozom.
Amikor kételyek gyötörnek, ne azt kérdezzük magunktól, hogy tökéletes szülők vagyunk-e. Gondoljunk inkább arra, hogy később majd, ha a gyerekeink visszanéznek, tudni fogják-e, hogy eléggé szerettük őket ahhoz, hogy imádkozzunk értük, és kitartsunk a legnehezebb időszakokban is.
Ha igen – akkor ez lesz a legnagyobb jutalom a mostani kínlódásért.

Jézusom, segíts kitartanom a gyermeknevelés emberpróbáló időszakaiban. Add, hogy ne inogjak meg, és álljak ki szilárdan az általam biztosnak tartott értékek mellett akkor is, ha gyermekeim korosztályának, barátainak, más szülőknek vagy a társadalomnak más a véleménye. Segíts mindig erőt merítenem a tudatból, hogy ellátsz minden szükségessel ahhoz, hogy olyan szülője legyek gyermekemnek, amilyenre szüksége van. Jézus nevében, Ámen.

Tracie Miles: Overcoming the Doubts of Motherhood
Encouragement for today, 2014.03.05.
www.proverbs31.org

fordítás: eszmelkedesek.blogpost.hu

fotó:https://www.pexels.com/hu-hu/foto/no-lany-szoba-gyermek-1684035/