Nagyon akartam…
„Szeresse tehát mindegyiktek a feleségét, akárcsak önmagát, az asszony meg tisztelje férjét.” Ef 5,33
Mikor több mint húsz éve hozzámentem a férjemhez, nagyon akartam szeretni, tisztelni, csodálni őt.
Minden erőmmel tökéletes felesége akartam lenni, aki kedves szavakkal, romantikus csókkal, finom vacsorával fogadja élete párját minden este.
Később aztán munkahelyi problémák adódtak, emelkedtek a számlák, gyermekek születtek, egyre nagyobb volt a szennyes ruhák halma, és az élet kaotikussá vált. Tudat alatt lassacskán kialakult bennem az elvárások mérőrúdja, amivel azt méricskéltem, mennyire érdemli meg a férjem a szeretetemet és a tiszteletemet.
Amikor úgy érezzük, házasságunk távol áll az esküvő előtti irreális várakozástól, amikor a való élettel szembesülünk, gyakran kialakul az a rossz szokásunk, hogy férjünket - és ezzel a házasságunkat - negatív színben lássuk. Minél tovább él együtt a házaspár, annál könnyebb nem csak észrevenni, de kíméletlenül kritizálni is a másik hibáit. Ez aztán ingerlékenységhez vezet, türelmünk a minimumra esik, és eltűnik minden ragyogás a házasságunkból.
Ennek eredményeként már igencsak kelletlenül adjuk – ha egyáltalán - a szeretet, tisztelet, csodálat ajándékát, amit olyan nagyon adni akartunk házasságunk elején.
Néhány éve a kezembe került egy feleségeknek szóló könyv, amit Rick Johnson barátom írt. Reméltem, hogy talán sikerül visszacsempésznie valami örömöt a házasságomba. Nem sejtettem, hogy Isten a könyvben leírt igazságokkal fogja felhívni a figyelmemet - és segíteni is fog -, hogy bizonyos változásokat hajtsak végre saját belső életemben. Míg olvastam, Isten ítéletet mondott arról, ahogy csak pár napja is viselkedtem a férjemmel. Felidéztem, miket vágtam a fejéhez, és milyen könnyedén áradt ki a számon a sok-sok kritika, amit már nagyon megbántam. Míg valaha férjem legerősebb támasza akartam lenni, most én voltam az, aki leginkább kedvét szegte.
Isten rávilágított, mekkora hatással vagyok férjemre és házasságunkra, ha biztató szavakat mondok. Építőket, nem rombolókat.
Nekünk, nőknek, hatalmunk van minden nap felépíteni vagy földig rombolni a férjünket attól függően, mennyi tiszteletet mutatunk iránta, mekkora bizalomról teszünk tanúságot.
A tisztelet és a csodálat a két legerősebb eszköz, amivel egy feleség befolyásolhatja a férjét. Mikor ráébredtem, hogy én megtagadtam tőle ezt a két becses ajándékot, kértem Istent, segítsen, hogy megválogathassam a szavaimat. Kértem Őt, töltse fel szívemet olyan érzésekkel, nyelvemet olyan szavakkal, amiktől a férjem úgy érzi, tisztelem, csodálom, szeretem őt függetlenül attól, hogy véleményem szerint megérdemli-e vagy sem.
Az Ő segítségére volt szükségem, hogy beválthassam, amit a házasságom elején vállaltam, kértem, hogy jelezze mindig, ha kritikus gondolatok türemkednek be a tudatomba, és segítsen, hogy ezek ne jussanak a megfogalmazás szintjéig.
Néhány hét alatt már észrevehető volt a változás – bennem, a férjem viselkedésében, a kapcsolatunkban. Olyan változás, ami újraélesztette a feltétel nélküli szeretetet, tiszteletet és csodálatot. Olyan változás, ami lehetővé tette, hogy azt adjam, amit végig adnom kellett volna, ahogy eredetileg szándékoztam.
Tiszteletet és csodálatot tükröző szavaink segítenek férjünknek azzá a nagyszerű emberré válni, akinek Isten szándékai szerint válnia kellene, és viszonzásul olyan házasságban élhetünk, amilyet mindig is álmodtunk magunknak.
www.proverbs31.org
fotó:pinterest)
Később aztán munkahelyi problémák adódtak, emelkedtek a számlák, gyermekek születtek, egyre nagyobb volt a szennyes ruhák halma, és az élet kaotikussá vált. Tudat alatt lassacskán kialakult bennem az elvárások mérőrúdja, amivel azt méricskéltem, mennyire érdemli meg a férjem a szeretetemet és a tiszteletemet.
Amikor úgy érezzük, házasságunk távol áll az esküvő előtti irreális várakozástól, amikor a való élettel szembesülünk, gyakran kialakul az a rossz szokásunk, hogy férjünket - és ezzel a házasságunkat - negatív színben lássuk. Minél tovább él együtt a házaspár, annál könnyebb nem csak észrevenni, de kíméletlenül kritizálni is a másik hibáit. Ez aztán ingerlékenységhez vezet, türelmünk a minimumra esik, és eltűnik minden ragyogás a házasságunkból.
Ennek eredményeként már igencsak kelletlenül adjuk – ha egyáltalán - a szeretet, tisztelet, csodálat ajándékát, amit olyan nagyon adni akartunk házasságunk elején.
Néhány éve a kezembe került egy feleségeknek szóló könyv, amit Rick Johnson barátom írt. Reméltem, hogy talán sikerül visszacsempésznie valami örömöt a házasságomba. Nem sejtettem, hogy Isten a könyvben leírt igazságokkal fogja felhívni a figyelmemet - és segíteni is fog -, hogy bizonyos változásokat hajtsak végre saját belső életemben. Míg olvastam, Isten ítéletet mondott arról, ahogy csak pár napja is viselkedtem a férjemmel. Felidéztem, miket vágtam a fejéhez, és milyen könnyedén áradt ki a számon a sok-sok kritika, amit már nagyon megbántam. Míg valaha férjem legerősebb támasza akartam lenni, most én voltam az, aki leginkább kedvét szegte.
Isten rávilágított, mekkora hatással vagyok férjemre és házasságunkra, ha biztató szavakat mondok. Építőket, nem rombolókat.
Nekünk, nőknek, hatalmunk van minden nap felépíteni vagy földig rombolni a férjünket attól függően, mennyi tiszteletet mutatunk iránta, mekkora bizalomról teszünk tanúságot.
A tisztelet és a csodálat a két legerősebb eszköz, amivel egy feleség befolyásolhatja a férjét. Mikor ráébredtem, hogy én megtagadtam tőle ezt a két becses ajándékot, kértem Istent, segítsen, hogy megválogathassam a szavaimat. Kértem Őt, töltse fel szívemet olyan érzésekkel, nyelvemet olyan szavakkal, amiktől a férjem úgy érzi, tisztelem, csodálom, szeretem őt függetlenül attól, hogy véleményem szerint megérdemli-e vagy sem.
Az Ő segítségére volt szükségem, hogy beválthassam, amit a házasságom elején vállaltam, kértem, hogy jelezze mindig, ha kritikus gondolatok türemkednek be a tudatomba, és segítsen, hogy ezek ne jussanak a megfogalmazás szintjéig.
Néhány hét alatt már észrevehető volt a változás – bennem, a férjem viselkedésében, a kapcsolatunkban. Olyan változás, ami újraélesztette a feltétel nélküli szeretetet, tiszteletet és csodálatot. Olyan változás, ami lehetővé tette, hogy azt adjam, amit végig adnom kellett volna, ahogy eredetileg szándékoztam.
Tiszteletet és csodálatot tükröző szavaink segítenek férjünknek azzá a nagyszerű emberré válni, akinek Isten szándékai szerint válnia kellene, és viszonzásul olyan házasságban élhetünk, amilyet mindig is álmodtunk magunknak.
Uram, segíts féken tartanom a nyelvemet, és felépítenem a nagyszerű embert férjemben. Szabadíts meg, kérlek, kritizáló hajlamomtól, még akkor is, ha okom volna rá. Nyisd meg a szememet, hogy a rossz helyett mindig a jót lássam. Segíts, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, s erős, szeretetteljes házasságot építsünk ki egymással. Jézus nevében, Ámen.
(forrás:eszmelkedesek.blogspot.com
Tracie Miles-Nagyon akartam
Encouragement for today, 2011.08.19.Tracie Miles-Nagyon akartam
www.proverbs31.org
fotó:pinterest)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése