A konfliktuskezelés új módja
„Szája bölcsességre nyílik, és nyelve szeretetre tanít.” Péld 31,26
Mintha más-más nyelven beszéltünk volna. Hiába szóltunk mindketten
angolul a másikhoz, nem értettük egymást. Amikor elindítottam a
beszélgetést, még azt hittem, egyformán látjuk a dolgokat, de kiderült,
hogy nem, az érzelmek felkorbácsolódtak, vagdalkozni kezdtünk. Hogyan
jutottunk idáig?
Miután lecsillapodtam, felhívtam egy bölcs,
igazmondó barátnőmet. Elmeséltem neki a beszélgetésünket, lehetőleg
semlegesen. Végül megkérdeztem: „Szerinted mitől csúszott félre az
egész?”
Visszakérdezett. „Te mit tehettél volna másként?”
Előbb
semmi sem jutott eszembe. Végülis nem én kezdtem a veszekedést. Ahogy
tovább töprengtem, Isten lassacskán meglágyította a szívemet, és látni
kezdtem saját szerepemet a konfliktusban.
Életének igencsak kimerítő
időszakában hívtam fel az illetőt egy javaslattal, ami csak tovább
terhelte volna amúgy is zsúfolt napjait. Ahelyett, hogy igyekeztem volna
megértő lenni, csak nyomultam, nyomultam a saját elképzeléseimmel.
Ahogy kitörtek az érzelmek, a védekezésem is felerősödött, éles
hangnembe váltottam át.
Bölcs barátnőm tovább kérdezett.
„Odafigyelhettél volna jobban arra, amit mond? Ha valóban rá figyeltél
volna, tudtál volna együtt érezni vele? Tudtál volna jóindulattal
beszélni hozzá?”
Aznap délután Isten bevésett a szívembe egy új
módszert a hasonló, nehéz helyzetekre. Így szólt a bevésett igazság:
Hallgass együttérzéssel. Beszélj jóindulattal.
Hallgass
együttérzéssel. Évekkel ezelőtt a lelkészünk elmondta, ő hogyan szokta
megváltoztatni hozzáállását, ha konfliktusba kerül valakivel. Felteszi
magának a következő kérdést az illetőről: ahogy most viselkedett,
összhangban van alaptermészetével, amilyennek megismertem?
Hoppá! Ha
ezt alkalmaztam volna, miközben beszélgettem az ismerősömmel, rájövök,
hogy alapjában véve ő kedves, szolgálatkész, nyugodt természetű. Ha
tehát most annyira más volt, annak komoly oka lehet. Felébredt volna
bennem az együttérzés, hisz tudtam, milyen stresszes életet él. Az
érzéseim megváltoztak volna, inkább a segítségnyújtás került volna
előtérbe, mintsem a terheinek szaporítása. Az együttérző figyelés
gyakorlásával bibliai parancsoknak engedelmeskedünk: haljunk meg
önmagunknak (Jn 12,24-25) és másokat különbnek tartsunk magunknál (Fil
2,3).
Beszélj jóindulattal. Azt írja a Péld 15,1: „A higgadt válasz
elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.” Nincs
alternatívája a higgadt, jóindulatú beszédnek. Zavarban vagyok, mert be
kell vallanom, hogy sokáig úgy gondoltam, a szelíd válasz behódolást,
vereséget jelent. Ez egyszerűen nem így van. A szükséges igazságokat meg
lehet mondani kedvesen is. Például ahogy bölcs barátnőm bánt velem,
mikor tanácsért fordultam hozzá.
Mielőtt felhívtam az ismerősömet,
hogy bocsánatot kérjek,
és tisztázzam a félreértést, jézusi együttérzésért és kedvességért imádkoztam.
Az azóta eltelt időben
sokszor át kellett ismételnem a tananyagot: „Hallgass együttérzéssel –
Beszélj jóindulattal”. Múlt héten is gyakorolhattam, mikor kaptam egy
bántó emailt. Első reakcióm a sündisznóállás volt, de aztán eszembe
jutott az új konfliktuskezelő módszerem, s higgadtan gondolkozva
eljutottam oda, hogy meglássam a bántás mögötti hiányérzetet, és
együttérzőn, jóindulattal tudtam válaszolni.
Tetszik, hogy Isten
lehetőséget ad annak gyakorlására, amit megtanított: hogy vegyek mély
levegőt, várjak, ismételjem át új mottómat, és csak azután válaszoljak.
Az élet, a kapcsolataink tele vannak konfliktusokkal, nem félek attól,
hogy nem lesz több alkalmam gyakorolni. Csak azért imádkozom, hogy
legközelebb legyek felkészülve.
(Amy Carroll: A New Way to Process Conflict, Encouragement for today, 2013.09.06., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése