Békére lelni akkor, amikor legszívesebben bepánikolnál

Amikor Dániel megtudta, hogy alá van írva ez az irat, hazament. Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé, és ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.

Dániel 6:10

Kétségbe esem, amikor nem tudom a körülményeimet irányítani. Ekkor nagy az esélye annak, hogy elkezdek aggódni, az agyamban ezernyi félelmetes „mi lesz ha” gondolat száguld végig, és rettegek az ismeretlentől.

Épp ezért vagyok hálás Dániel példaértékű magatartásáért, melyet megörökít a Szentírás. Dániel 6. fejezetének az 1-15. versei bemutatják számunkra, mit tehetünk akkor, amikor mindazt, ami pillérjei voltak életünknek, támadás éri. 

Dániel 6:10 versének leírása szerint, Dániel tudomást szerzett azon határozat aláírásáról, mely szerint, mindenkit, aki nem Dáriusz királyhoz imádkozik, az oroszlánok vermébe fogják dobni. Azt gondolhatjuk, hogy hatalmas félelmet okozott ez a törvény Dánielnek. Hiszen, még mielőtt az oroszlánokhoz dobták volna, könnyen a kétségbeesés gödrében találhatta volna magát. Azonban Dániel egészen másként reagált a történésekre.

A leírás szerint Dániel hazament, szélesre tárta az ablakát, és imádkozott. Nem tudom, én tudtam volna-e ilyen bátran viselkedni hasonló szituációban? 

Milyen szavakkal imádkozott Dániel? 

„Istenem, ments meg engem!” 

„Istenem, ez igazságtalan!” 

„Istenem, ez már elhordozhatatlan!”

„Istenem, alázd meg az ellenségeimet, és töröld el őket a Föld színéről!”

Nem. Dániel imája egészen máshogy hangzott. 

Az idézett vers második felében azt olvassuk, hogy Dániel imája hálával volt átitatva: „ő napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét, ahogyan azelőtt is szokta.” 

Dániel egészen másként reagált a történetre, mint a legtöbbünk tenné, épp ezért érdemes egy kicsit megállni és átgondolni néhány alapvető igazságot amelyre fontos emlékezni, és amelyet érdemes meg is élni a mindennapjainkban: 

1., A hálaadás váljon szokássá számunkra

Az első reakcióink azon szokások gyümölcsei, amelyek meghatározzák az életünket. Mivel Dániel hálával telt imával reagált az eseményekre, ez azt jelzi, hogy a hála és az Istenbe vetett bizalom volt Dániel életének a mozgató rugója. Hiszen a zűrzavaros eseményekben Dániel képes volt hálával fordulni Istenéhez, és ezt azért tudta megtenni, mert ez egy meghatározó szokás volt számára. 

2., A félelmeinkkel való szembefordulás akkor kezdődik, amikor elkezdünk hálásak lenni

Úgy tűnik, mivel a hála jellemezte Dánielt, le tudta győzni a félelmeit. A történetben nem olvassuk, hogy Dániel egyszer is igyekezett volna elrejtőzni, vagy próbálta volna helyrehozni esetleg manipulálni a történéseket. Egyszerűen szélesre tárta az ablakát, és úgy imádkozott, hogy mindenki láthatta őt. 

Ez nem azt jelenti, hogy Dániel tagadta volna a helyzet komolyságát, hanem azt mutatja, hogy Dániel miként fordult Istenhez ebben a kritikus helyzetben. 

3., Nem tudjuk mindig alakítani az élethelyzeteinket, de minden helyzetben Istenhez tudunk fordulni 

Dániel ima közbeni testhelyzete sokat elárul. Először is azt láthatjuk, hogy Jeruzsálem felé fordulva imádkozott, mely Salamon király szavaihoz vezethető vissza, amit az 1.Királyok 8:35-51. versei örökítenek meg. Ez a rész a templom felszentelését írja le. Dániel pontosan tudta, hogy a segítsége és reménysége egyedül és csakis Istentől származhat. 

Dániel mély elköteleződését és Istenbe vetett bizalmát az is szemlélteti, hogy térden állva könyörgött. Tudatában volt önmagával és Isten hatalmas voltával, amikor leborult Isten elé. (1. Királyok 8:54, Ezsdrás 9:5, Lukács 22:41, Ap.csel. 7:60). Mindez Dániel alázatos lelkületét mutatja számunkra. Ha nem is minden esetben borulunk le amikor imádkozunk, azonban fontos, hogy Dániel alázatával járuljunk Istenünk elé.

Kérjük az Urat, hogy a mai napon alázatos lelkülettel és hálatelt szívvel tudjunk Istenre figyelni, ahelyett hogy a problémáinkra fókuszálnánk. És emlékezzünk Dániel életpéldáján keresztül arra az igazságra, hogy Ézsaiás 26:3 versei valóságosan megragadhatóak számunkra: „Kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel Te benned bízik”

Mennyei Istenem! Tudom, sokszor természetesnek tűnik, hogy a félelem és a reménytelenség gödrében találjuk magunkat. Azonban olyan jó tudni, hogy van lehetőségünk kijönni onnan. A mai napon szeretnénk bizalmunkat egyedül beléd vetni. Tudatában vagyunk annak a ténynek, hogy a hála minden egyes szava egy-egy lépés a mélységből való kijövetelnek. Köszönjük azokat az örök érvényű igazságokat melyek megragadhatóvá teszik és bizonyítják számunkra, hogy Te milyen hatalmas, mindenható Isten vagy. Hiszen ha Te velünk vagy, semmi okunk a félelemre. Jézus nevében, Ámen

(Forrás: Lysa TerKeurst: Finding Peace When We're Tempted to Panic https://lysaterkeurst.com/2020/05/finding-peace-when-were-tempted-to-panic

fotó:saját, fordítás: CsendespercekIstennel)