A kisebbik fiú

Lukács evangéliuma 15, 11-24



"Monda pedig: Egy embernek volt két fia. És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt!És megosztá köztük a vagyont."

"...Szeretném megkérdezni, az imaéletetek nem ebből áll-e, hogy Atyám add ki! Nem ez a fő mondanivalótok az Atyához: az egészséget, az anyagiakat, amire a családomnak szüksége van add ki, a szeretetet, békességet, add ki, add ki, add ki! Jó volna ha megvizsgálnánk imádságainkat, vajon nem így hangzik-e a mennyben: "Atyám, add ki!"

Amikor az Atya kiadta a vagyont, a fiú messze vidékre költözött. Minden kellett neki, csak az Atya nem.Minden kellett, amit adni tudott. Amint megkapta messze vidékre költözött. Miért? Hogy a dolgaiba ne szóljon bele az Atya. Önálló és független akart lenni, úgy, ahogy ő elképzelte. Neki nem kellett az Atya, nem kellett a szava, a véleménye. Lehet, hogy már mi is mondtuk: ne taníts engem, hagyj engem, ne szólj bele mindenbe, majd én. Ugye mennyire hasonlít hozzánk ez a fiú? Szeretjük úgy csinálni, ahogy mi szoktuk: így szeretem, így gondolom. Ízlésem, elképzelésem, akaratom - messze vidék.

Csak az Atya látja azt, hogy melyikünk milyen messze van Tőle, mennyire messze vagyunk tanácsától, a beleszólásától. Beleszólhat Jézus a dolgaidba, vagy te is olyan önálló vagy, mint a tékozló fiú? Messze vidékre költözött. Sokszor kérdezem emberektől, mit szól ehhez Isten amit csinálsz? Azt mondja: egyáltalán nem hallom Isten szavát.

A fiú se hallotta már, olyan messze került, aztán elkezdődött a tékozlás. Önfejűen elkölteni időmet, erőmet, ez tékozlás. Ha nem arra használom amire Isten adta, tékozlom. Így mondja az ige a fiúról: "Mindent elköltött". Szeretném megkérdezni, mit gondoltok, mi volt ami hiányzott a fiúnak? És nekünk mi hiányzik? Nem a beleszólás, az nekünk nem hiányzik. Az Atya szeretete hiányzik. Ezen a földön csupa olyan ember él, aki messze vidékre költözött ember és akinek valami hiányzik. Így lehetne megfogalmazni ezt a valamit, hogy a szeretet. Aztán kezdi keresni itt-ott, barátoknál, szülőknél, gyermeknél. Sokba került ám ez, mindent elköltött, mindent. A szeretet és az öröm, ez a kettő együtt a boldogság. Ezt keresi az ember. Sokba kerül a boldogság - mindent elköltött. Sokszor elkölti az ember az igazságot, mert elkezd hazudozni. Miért hazudik? Hogy szeressék. Azért mutat mást, azért próbál szebb lenni, azért nagyzol, hogy szeressék. Az egész képmutató életünk azért van, olyan kedvesek, udvariasak, szívélyesek tudunk lenni, hogy szeressenek.(...)

 Te mit költöttél rá, a nyugalmadat, a békességedet? Nagyon drága dolog, ha valaki meg akarja venni, Látjátok a tékozló fiú mindent ráköltött, és mégis odajutott, hogy  éhen halok.

"Minekutána pedig elment mindent elköltött...kezde szükségét látni." Nem tudom, hogy itt tartasz e már, hogy kezdesz szükséget látni?

Nagyon szeretném, ha megnéznénk egy percig az Atyát. Az első érthetetlen dolog, hogy miért adta ki a vagyonból a fiára ráeső részt? Egyszer a gyerekek között beszéltem erről, és azt kérdeztem, hogy mi lenne ha azt mondanátok otthon: édesapám elmegyek itthonról. Kapnék egy nagy pofont és nem engednének el, mondta az egyik gyerek.

Miért nem választotta az Atya ezt a megoldást? Olyan mérhetetlen egyszerű ez a mondat: " És az megosztá köztük a vagyont" Nem sírt, nem csinált jelenetet, nem könyörgött, se nem mondta: mégis gondold meg, maradj itthon. Szinte túlságosan tárgyilagosan rövid ez: szétosztá köztük a vagyont. Mintha nem is fájt volna neki. Miért csinálta ezt olyan tárgyilagos rövidséggel?

Úgy szeretem azért az Atyát, hogy azt a szabadságot, amit az embernek adott, még lelki kényszerrel sem sérti meg. Tudjátok mi a lelki kényszer? Amikor az ember sír, jajgat, ne tegyél tönkre, belehalok. Ez a lelki kényszer. Az Atya nem csinált ilyet. Ő egyszerűen nyugodt, mozdulatlan arccal elengedte a fiút. De én szeretném ha tovább megnéznénk Őt. Nem csak elengedte, hanem tudott is róla. Biztosan érkeztek hozzá a hírek arról: a fiú szórja a pénzt, iszik, szórakozik, nem gondolkozik. Jöttek a hírek. a fiad éhezik, a fiadnak moslékot sem adnak. Milyen mérhetetlen nehéz lehetett neki nem mozdulni. Milyen nehéz lehetett a kisebbiknek nem utána menni, nem is írni, nem is küldeni neki semmit. Az Atya halálos komolyan veszi az elment fiát, de mozdulatlan. Ismerős ez a történet? Volt úgy, hogy ti is sírtatok, könyörögtetek, és az Atya mozdulatlan maradt. Mintha be lett volna zárva az ég. Mintha mozdulatlan arc nézne rád. Nem ismered a mozdulatlan Atyát, akinek elmondasz mindent? Istenem hát látod, hogy bánnak velem, hát látod mit csinálnak, hát nem bírom tovább, Atyám éhezek! Se szó, se felelet. (...)

Szeretném ha megismernétek ezen a történeten keresztül az Atyát, aki nem csinál semmit.

És mégis, mégis cselekszik.(...) Ami a fiúval történik minden az Ő tudtával történik. Az éhség is, a nyomorúság és a szükség.(...)

Milyen jó, hogy a tékozló fiú nem kifelé nézett, hanem befelé és magába szállt.  A Biblia leírja a magával való beszélgetését. Ha ma este magadba szállnál, és kezdenél lefelé menni a szíved mélyéig, hová jutnál akkor? Nem oda ahova ez a fiú? " Vétkeztem!"

Látjátok ez a fordulópont - én vétkeztem. Mégpedig kettős a bűnnek a következménye: " az ég ellen és te ellened." Isten ellen és ember ellen. A bűn mindig ilyen. Minden bűn Isten ellen és a parancsolata ellen van. És aztán eldönti: "Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz"Mit jelent ez a mi életünkben, hogy felkelek? Hogy kellene fölkelni, hogy kellene elindulni?

Imádságban. Fölkelni nagyon sokszor annyit jelent letérdelni. Fölkelni annyit jelent, hogy odaborulni elé, elmondani Neki mindent, elkezdeni Vele beszélni. Nekünk nem kell messze menni, ott van velünk otthon a szobában. Fölkelvén elmegyek az én Atyámhoz. Ez nemcsak döntés volt, a fiú meg is tette. Nagyon sokszor elhatározzuk, hogy így nem mehet tovább, másképp lesz minden, és csak nem lesz másképp. Ez a fiú nemcsak elhatározta, fölkelt és elment.(...)

"Mikor még távol volt meglátá őt az atyja" 

Isten nem lát mindenkit?Mindenkit lát, de más az,mikor valakit meglát. A legkisebb megmozdulását a szívednek meglátja. A legkisebb vágyat ami benned mozdul az Atya felé, messziről meglátja.

Azt mondtuk az előbb, hogy az Atya merev, mozdulatlan, semmit nem cselekszik, de abban a pillanatban, amikor a szívedben kimondod, mindennek én vagyok az oka, vétkeztem, abban a pillanatban amikor ezt kimondod, odafordul hozzád, és elindul feléd. Azt mondja az Ige, hogy észrevette, és elé futott. Az Atya elkezd futni az ember felé. Ha én egyet lépek, Ő százat lép, ha én egyet mozdulok, akkor Ő sokat mozdul felém.

Érzed-e, hogy micsoda nagy mozdulás van a mennyben? Elém futott, és elém fut Jézus Krisztusban. Lejött erre a földre, a betlehemi jászolbölcsőn keresztül fel a keresztig. Mindenen keresztül futott a bűnös elé, egészen a keresztig.(...)

Nem tudom, hogy ismered te az Atyát? Vajon most az Ő mozdulatlan arca tekint-e rád?

Lehet úgy hangzik ez a mondat: hazudtam. Talán így hangzik ez a mondat: akkor ott az oltárnál hazudtam. Nem szerettem azt,akivel esküdtem. Talán így hangzik ez a mondat: Atyám - öltem. Azt a harmadik gyermeket nem akartam. Talán így hangzik ez a mondat, hogy loptam. Mi lenne most az a mondat, amit ki kellene mondanod? Egy pillanat alatt megmozdulna minden. Hogy megváltozna a belső és a külső életed. Úgy szeretném az ének szavát mondani: " Vár Atyád szerelme." A kereszten, ott a Golgota keresztjén ott van kitárva az Atya két karja. Az első tékozló fiú a jobb lator. Ő kimondta: " Mi ugyan méltán". (Lk 23,41) Ugyanaz, mintha mondaná, hogy vétkeztem. Az első akit szívére ölel az Atya, a lator. Jézusnak ezzel a szavával, hogy "velem" , ezzel öleli magához őt.

"Ma velem leszel a paradicsomban"(Lk 23,43)

Mondhatja-e neked is ezt? Ha ismered az Atya szeretetét, akkor hadd mondjam újra: "Vár Atyát szerelme, vár rád vigasza, Jöjj a messze tájról,  Ó jöjj haza!" Addig kell várnia, amíg eljutsz oda: "Atyám, vétkeztem."

Imádkozzunk!
A szemed folytonosan lát minket Uram, hogy milyen messze vagyunk Tőled. Nagyon jól tudod, hogy még mindig úgy vagyunk, hogy minden kell csak Te nem kellesz. Imádságunk egyetlen értelme még mindig ez: add ki. Tudod Uram, hogy még mindig az önálló élet kell nekünk. Te tudod egyedül, meddig bírjuk még. Kérlek, könyörülj meg rajtunk, hogy merjük végre kimondani, hogy vétkeztem, hogy minden megváltozzon, hogy elindulhass felénk. Uram segíts ma ezt kimondani a Te nevedért. Ámen"


Trausch Liza
"...Látni akarjuk Jézust." - A kisebbik fiú részlet
Orosháza, 1973. október 21
Fotó: pinterest.com