De mi van akkor, ha a probléma belül van?
„A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a
világot.”
Jn 16,33b (KNB)
Házasságunk elején a „Velcro-fiú”
nevet adtam a férjemnek Barrynek. Azzal érdemelte ki, hogy bármerre fordultam,
mindenütt ott volt. Tapadt, mint a tépőzár. Eleinte úgy éreztem, megfulladok az
oxigénhiánytól.
Ha kiszaladtam a boltba, két perc
múlva már szólt a telefonom: „Hol vagy, édesem?”
„A boltban. Mondtam, mielőtt
elindultam.”
Volt olyan, hogy még a
gabonapelyhek polcáig sem értem, már csengett a mobilom: „Hiányzol. Sok van
még?”
Tudom, most néhányan azt
gondoljátok, milyen szerencsés nő vagyok. De míg szerintem is nagyon jó dolog,
ha valaki élvezi a társaságunkat, ebben is a bölcs mondást tartom igaznak: „A
kevesebb több.” Vagy konkrétabban: „ a távollét erősíti a vágyakozást” – nos,
nekem nem volt alkalmam ezt megtapasztalni.
Az évek során aztán megtanultam
valamit: Barry extrovertált, én meg introvertált vagyok. Őt feltölti
energiával, ha együtt van másokkal, nekem magányra van szükségem, hogy
feldolgozzam az élményeimet. Most már viccelődünk rajta, de annak idején
borzasztóan vágytam rá, hogy legyen magánszférám. Isten dolgozott rajtam, s a
házasság nagyon jó lehetőség volt arra, hogy felszínre kerüljön lelkemben a
probléma gyökere.
Tanítványaival való utolsó fontos
beszélgetése közben mondta Jézus ezeket a szavakat (kicsit átfogalmazva): „A
világban lesznek gondjaitok, bajaitok, problémáitok, de bízzatok, én legyőztem
a világot” (Jn 16,33b).
Sokan megnyugtatónak élik meg ezt
a mondatot, de engem nyugtalanított, mikor először hallottam. Mi van akkor, ha
a gond, a baj, a probléma belül van, bennem?
Ismerős érzés? Szoktál arra
gondolni, hogy ha mások mindent tudnának rólad, csalódnának benned?
Ám itt jön a bökkenő. Ha akkor
megkérdezted volna tőlem: „Nos hát mi az a nagy titok, amit rejtegetsz mindenki
elől, Sheila?” – nem tudtam volna válaszolni.
Valami nem jól működött a
házasságunkban az első időkben, de nem tudtam rájönni, hogy micsoda.
Ettől olyan alattomos a
szégyenérzet. A bűntudat megmondja,
mi rosszat követtél el, de a szégyenérzet azt mondja, te vagy a rossz, te vagy
a hibás. A szégyenérzet illegális betolakodóként nem volt hajlandó elhagyni a
szívemet.
Hogyan tud beférkőzni a lelkünkbe
ez a hívatlan vendég? Gyakran (mint az én esetemben) valami erőszak ér, ami
után más szemmel nézünk önmagukra. Mások úgy látják, minden sima és nyugodt,
mint a hegyi tó felszíne szélcsendben. Csak te tudsz a viharról, ami benned
dúl, és mindegyre hozzácsapja a szívedet félreismert önmagad sziklájához.
Krisztus ígérete, amit élete
legszörnyűbb napján mondott a tanítványainak, erre is vonatkozik? Igen, igen,
százszor is igen!
Krisztus, Isten ártatlan Báránya,
szégyenné lett, hogy legyen egy hely, ahol mi, akiket nyomaszt a szégyen,
letehessük azt. Nem a házasságunk az a hely.
Közös életünk első éveiben
hagytam, hogy a szégyen beférkőzzék a kapcsolatunkba, és szakadékot ásson Barry
és közém. Elhúzódtam tőle, és ő nem értette, miben hibázott. Az igazság az,
hogy semmiben. Én voltam a hibás, aki a szégyen régi sziréndalára figyeltem.
A szégyen rejtőzködésre késztet,
Krisztus viszont arra szólít, hogy világosságban járjunk együtt. János így ír
az első levelében: „Ha pedig a világosságban járunk, ahogyan ő maga a
világosságban van, akkor közösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának
vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk,
önmagunkat csaljuk meg, és nincs meg bennünk az igazság. Ha megvalljuk
bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden
gonoszságtól” (1Jn 1,7-9).
Bűn tehát a szégyenérzet? Nem. De
ha nem vagyok hajlandó elismerni a jelenlétét, és hagyom, hogy tönkretegye a
házasságomat, az már bűn.
Amikor a szégyenkezés felüti
ronda fejét, fogjuk, és vigyük Krisztus világosságába. Vessünk papírra minden
rossz érzést önmagunkkal kapcsolatban, minden ítélkező szót, amivel magunkat
illetjük lelkünk mélyén, és figyeljünk Jézusra, aki azt mondja: „én legyőztem”
ezeket!
Istenem, Atyám, Te elküldted Fiadat, hogy elvegye tőlem a szégyent. El
akarom fogadni a felajánlott szeretetet és szabadságot, és leteszem ezt a
kuszaságot, ami saját képem volt eddig önmagamról. Jézus nevében, Ámen.
Forrás: Sheila Walsh: What if the
Trouble is in Me? Encouragement for today, 2014. január 29. www.proverbs31.org fordítás:
eszmelkedesek.blogspot.hu fotó: pinterest.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése