Isten alkotása

„Hiszen az Ő műve vagyunk. Krisztus Jézusban jótettekre teremtve, amelyeket Isten előre elkészített, hogy bennük éljünk.” Eféz. 2:10

1988-ban beiratkoztam a Déli Metodista Egyetem Jogi Karára. Három évet fektettem be az életemből, hogy jogi döntéseket tudjak hozni. Csoportelsőként végeztem, és munkát kaptam egy nagy dallasi cégnél. Minden úgy történt, ahogy terveztem – jogi felülvizsgálatokat készíthettem, az első 10-ben végeztem, és helyi nagyvállalatnál helyezkedtem el. Mindez azért is jó volt, mert férjemmel együtt hitelt vettünk fel a tanulmányaim folytatására. Nem volt ok aggodalomra: megkaptam a jól fizető állást, amire vágytam.

Az ezt követő évben alkalmazhattam mindazt a tudást, amit megszereztem, éjjel-nappal dolgoztam, jogi aktákat tanulmányoztam, és határozatokat írtam. Munkám megtérült, helyi, országos, sőt szövetségi bíróságokon érvelhettem. Még abban a megtiszteltetésben is részem volt, hogy határozatot készíthettem Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága számára.

De valójában utáltam az egészet.

Dollár ezreket fektettem a tanulmányaimba, órák ezreit a kutatásba, írásba, érvelésbe – és utáltam. 28 éves koromban, emlékszem, így szóltam az Úrhoz: „Uram, miért vezettél ide? Semmi örömöt nem lelek abban, amit csinálok. Mit akarsz velem, mit kéne tennem? És mi lesz a rengeteg adóssággal?”

Nem sejtettem, milyen csodálatos választ ad Isten a kérdéseimre. Húsz évvel később azok a kutatási tanulmányok és tapasztalatok láttak el módszerekkel, amikkel Isten Igéjét tanulmányozhatom, értelmezhetem. A bírák előtti érvelés volt a felkészülés, hogy úgy beszéljek és tanítsak, ahogy Isten elvárja tőlem. A fogalmazásgyakorlás tette lehetővé, hogy könyvet írjak a reményről és Isten gyógyító erejéről a nehéz körülmények között.

Most, negyvenes éveimben már tudom, hogy Isten nem jogásznak, hanem bibliatanárnak teremtett. Arra hívott, hogy az Ő igéjét tanulmányozzam, és üzenetét tanítsam. Vannak pontok a múltamban, amiket nem értek. A tartozást még törlesztenünk kell. De Isten hűséges.

Barátom, ha véletlenül kerültél ide, keresve, mit akar Isten az életeddel, egy dologban biztos lehetsz: egyetlen perc sem volt hiábavaló az életedből. Isten a múltadat és a jelenedet használja fel, hogy felkészítsen a jövőre. Gyönyörű terve van veled, hivatásod van. Várja, hogy ezt kinyilvánítsa előtted.

A Jeremiás 1:5-ben olvassuk: „Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, ismertelek, és mielőtt kijöttél anyád méhéből, megszenteltelek; például rendeltelek a nemzetek számára.”

A 139. zsoltár 16. versében pedig: „Még alakot sem nyertek tagjaim, és szemed már látott engem. Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam: napjaim már eltervezted, mielőtt egy is eltelt volna belőlük.”

Drága barátom, Isten vezetett ma téged ide. Emlékeztetni akar egy nagyértékű igazságra. Halld, és soha ne feledd: mielőtt az idő elkezdődött volna, mielőtt Isten szavával létrehozta volna a világot, téged Ő már a szívében hordozott. Kiválasztott téged, hogy a gyermeke legyél. Istennek tökéletes terve van az életedre. Az a terv csak a tied, ahogy csak a tied a családod, a képességeid, a tehetséged, a szíved, a neveltséged, a múltad, a jelened – csak a tied, senki másé.

Arra választott téged, hogy nagy dolgokat vigyél véghez az ő országában, olyan dolgokat, amiket csak te tudsz elvégezni.

Ő készített téged, és készít most is.

De hogy használhasson téged, bíznod kell Benne a múltaddal kapcsolatban; remélned Benne a jövőddel kapcsolatban; hinni, hogy terve van veled; alávetni életedet az Ő tervének, és hinni, hogy mindennel ellát, amire szükséged van a terve megvalósításához. Ámen.

(Encouragement for today, 2010.03.17.Wendy Blight, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:)