Gondodat viseli

„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok.” 

1Pt 5,7

Amikor túlcsordulnak a gondok, eszedbe jut néha, hogy vajon észreveszi-e Isten, mi történik? Látja, mennyire igyekszel helytállni és gondot viselni mindenre és mindenkire? Hogy késő éjjelig fenn vagy, hogy ki tudd fizetni a számlákat, kettészakít az otthoni és a gyülekezeti szolgálat, közben gondoskodsz idős szüleidről, ingázol a munkahelyedre, és szállítod a gyerekeidet?

Néhány éve odajutottam, hogy ha így folytatom, megfulladok a felelősségek terhe alatt. Az attól való szorongás, hogy nem sikerül mindenütt helytállnom, lassan átszőtte minden gondolatomat.

Kimerültem, s már-már ott tartottam, hogy feladom az egészet. Nem volt elég energiám, hogy mindenütt megfeleljek. A hitem is kiszikkadt, ettől kételkedni kezdtem önmagamban is. Megkérdőjeleztem alkalmasságomat, hogy képes vagyok kezelni az élethelyzeteket, hogy képes vagyok meghallani Isten szólítását, és betölteni minden szerepet, amit szerintem nekem szánt.

Elfáradtam, és eltöprengtem: vajon Isten látja, mekkora terhet cipelek, és egyáltalán, érdekli ez Őt? Miért nem tesz semmit, hogy könnyebb legyen az életem? Hisz, ha belegondolok, az Ő és az emberek szolgálatában emésztődik fel az életem.

Egyik alkalommal, mikor a Bibliát olvastam, odaértem, ahol Márta töpreng azon, hogy miért nem törődik vele Jézus. A testvére, Mária, ráhagyta a konyhát az összes tennivalóval együtt, ő maga meg a szobában Jézust hallgatja. Ezt olvassuk a Bibliában: „Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban?” (Lk 10,40b).

Figyeld, hogy felel neki Jézus: „Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle.” (41-42. v.)

Jézus e szavai rávilágítanak, mennyire törődik Mártával. Nem csak azzal, hogy milyen sokat dolgozik, hanem a pihenéssel, amire szüksége lenne. Nem azt adja neki, amit kér, hanem megmutatja, mire volna szüksége, és hogyan kaphatja azt meg.

Jézus segített Mártának belátni, hogy Mária nem ráhagyta a munkát, hanem félretette azt, ami elvonja a figyelmét, hogy megragadjon valamit, amit senki nem vehet el tőle.

Ez az egyetlen dolog, ami megmarad azután is, hogy Jézus elmegy: a jelenlétében töltött idő, ráhangolódás az Ő látásmódjára, ígéreteinek meghallgatása.

Péter írja első levelében: „Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok”(1Pt 5,7).

Elolvasva ezt az igeverset és Márta történetét, felismertem, mennyire más az, amit Isten ajánl nekem, és az, amit én teszek. Cipeltem gondjaim hatalmas súlyát, pedig Jézus arra hív, adjam át neki a terheket, hogy gondomat viselhesse.

Ha egyfolytában én intézkedem, én adom az utasításokat, nem adok esélyt Istennek. Megmutatta, hogy ahelyett, hogy felsorolnám neki, mire van szükségem, mondjam ezt: „Uram, ezek foglalkoztatnak. Ezek miatt aggódom.” Azután álljak meg egy pillanatra, és kérdezzem meg Jézust: „Uram, merre tart a lelkem? Te mit gondolsz mindezekről? Mi az, amire szükségem van, mit kellene tennem?”

Mialatt tanulom Istenre hagyni a gondjaimat, egyre nagyobb biztonságban érzem magam, tudva, mennyire törődik velem az Úr. Ettől az új hozzáállástól csökkent a teher súlya, és a szívem is megkönnyebbült.

Jézusom, segíts, hogy mialatt szolgálni szeretnék, legalább annyira akarjak a Te közeledben lenni. Szeretném Rajtad egyensúlyban tartani az életemet, a munkámat, tudva, hogy te gondomat viseled. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Renee Swope: He Cares About You Encouragement for today, 2013. május 29.

www.crosswalk.com/devotionals/encouragement, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_09_01_archive.html fotó:pinterest.com)