Egy misszionárius naplójából

Február elejéhez értünk. Santarémi napjaink és éjszakáink is hűvösek: esős évszak van. Néha még ventilátor nélkül is átvészelem az éjszakát. Ez kimondottan csoda! Ilyenkor nyitott ablaknál, az ablakhoz közel, a függőágyban keresem a kényelmem. Az éjszaka csöndjét azért meg-megtörik a kóbor macskák veszekedései, ami időnként kiugraszt a bőrömből is. Úgy tűnik, mintha Afrika vadállatai tévedtek volna az udvarba és mérik össze erejüket odakint. A macska-természet mellett hajnalban a madarak is elkezdenek csipogni, énekelni, néha egy bagoly is be süvít, egy vércse bele vijjog a hajnalba. Februárba lépvén a hajnali dobverés sem ritka. Számtalan szamba-csoport készül a Carneval-ra és hajnalban gyakorolnak a tam-tamjaikkal. Ébred a város. 

Vasárnap reggel van. Én is kiverem ellopott álmom maradékát szememből. Hálás a szívem, hogy ismerhetem az Isten szeretetét, és sem macska, sem vércse, sem fáradtság nem tántorít el szívem Választottjától. Tudom, hova tartozom. Neki akarom szánni e napot. Szeretném hallani, mit üzen ma részemre. Gyülekezetbe készülök. A Nap is közben magasabbra emelkedik. Megérkezik a papagájok hangos és telhetetlen csoportja a mangófámra. Veszekedve csivitelnek a félérett mangók fölött, hullik a gyümölcshéj mintha kukorica volna. Csipegetik a mézédes mannát - Isten gondot visel a madárkáról is... 



Felszáll a dicsőítő ének. Szívünk Isten trónjához emelkedik. Mellettem levő üres székekre megérkezik két fiú. Barátok lehetnek. Egyszerűek. Valami megmozdul bennem. Valami megérinti szívem. Fiatalok, vasárnapjukat itt töltik, nincs szülő, önként jöttek, talán csonka családból, zaklatott életből menekülnek Krisztus elé. Valami nagyon megható érzés tölt el. Szinte látom a mosolyt a Megváltó arcán, az Atya jobbján. Bekapcsolódnak a dicsőítésbe...megszűnik köztünk tér és idő. Együtt dicsőítjük Istenünket a kegyelmi trónja előtt. Tudjuk kit imádunk. 

Szemem jobb sarkából valami mozgást veszek észre, elől...Ah, a süket-néma fordító tolmácsolja az ének szövegét. A tömegen keresztül, fejek és dicsőítésre emelt kezek között látom, hogy az egész sarok mozog: a süket-némák is. Jeleikkel magasztalják Istent. Elszorult szívem formálja a gondolatot: az igaz imádókat semmi nem akadályozza meg. Könnyek gördülnek! Pál és Péter a börtönből...mások a testi korlátok börtönéből énekelnek. Szabadon száll az ének. „Többet...többet...többet a te kegyelmedből, Uram!” S a mutatóujjak a Menny felé mutatnak. Nem szeretnék sehol máshol lenni! A trónterembe lépek. Itt ül az Atya jobbján, akit illet minden dicsőség. Nem volt hiába egyetlen csepp vér sem, nem volt hiába a szenvedés. Úr vacsorát magunkhoz véve tapasztaljuk újra Krisztus bennünk s mi benne élünk! Kell ennél gazdagabb élet? A Győztes Oldalon állunk, mert a Júdabeli Oroszlán győzött. Az ellenség körbejárhat oroszlánként, de kóbor macskánál nem több a Júdabeli Megváltónkhoz képest. 

Olvasó Barátnőim! Napjainkban a Bibliai értékek és igazságok már elítélt, divatját múlt formaságok azok szemében, akik körülöttünk élnek. Nincs viszonyítási alap, nincs perspektíva, nincs abszolút igazság. Nincs biztos talaj. Van-e hála a szívünkben azért, hogy vallási szabadságban élhetünk, olyan országokban, ahol még szabadon gyülekezhetünk és beszélhetünk a Megváltóról? Kihasználjuk-e ezeket a napokat, mielőtt az idő beteljesedik? Része vagyunk-e a megbékéltetés igéjének és szolgálatának, hogy akik a sötétségben élnek, megtudják, hogy nem kell lelkük ürességét könnyen elérhető, olcsó élvezettel betölteni és magas árat fizetniük érte? Továbbítjuk-e a Menny üzenetét és örömeit, ha kell, szavak nélkül is? Látják-e az élő Krisztust rajtunk keresztül, és megtapasztalják-e? Van élő dicsőítés szívedben alkalmas és alkalmatlan időben? Hogy áll a hálánk? Kész-e az üzenetünk? A megfigyelő felismeri-e miért élsz, mit szeretsz legjobban, mi az, amiért életedet is adnád? 



                                                                (Viki, Martina, Edit)

Szeretve gondolok mindig rátok. Az idén szeretnék többször is írni a blogra – ez az egyik elhatározásom. Fülöp Viktória Santarém, PA, Brazil, 2O18. február 5.





Megjegyzések

  1. Köszönöm Viki a gondolataidat,amiből áradt felém is a Mindenható iránti hála és dicséret. Milyen jó ,hogy bárhol és bármikor megláthatjuk Őt.Isten áldjon!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések