Jézus veled gyászol

„Jézus könnyekre fakadt.” Jn 11,35

Színes lufik, hatalmas gerberák töltötték meg a színpadot. Amber mindenkit arra kért, hogy valami élénkszínű ruhát viseljen, olyat, aminek örülne vidám, gyönyörű nyolcéves kislánya – ha jelen lenne.
De Callie nem volt ott. Mikor ez a drága gyermek meghalt, Amber szívének egy része vele ment. Esténként néha maga is csodálkozott, hogy végig tudta csinálni ezt a napot is.
Jó szándékú ismerősök azt tanácsolták, lépjen tovább, vagy hogy legyen hálás a szép pillanatokért, amiket Callie-val tölthetett. De minél inkább igyekezett elnyomni a bánatát, annál inkább előbukkant a legváratlanabb, számára is érthetetlen időpontokban és helyzetekben.
A Bibliában is olvashatunk mély gyászról. A János 11 elmeséli nekünk, mennyire szenvedett Márta és Mária, mikor elvesztették fivérüket, Lázárt. Négy nappal később azt hallják, hogy Jézus és a tanítványok közelednek a városkapuhoz.
Márta azonnal elrohan, hogy találkozzon Jézussal. Mária marad.
Jelentősége van annak, hogy Mária nem ment rögtön Jézushoz. Mária, aki Jézus lábánál ült nemrég, és itta minden szavát. Mária, aki testvéreként szerette Jézust, de mint Urára nézett fel rá.
A Szentírás nem magyarázza meg, miért maradt hátra Mária, de lelkiállapotáról mégis képet kapunk. Mikor végül odaért Jézushoz, leborult a lába elé. Onnan tette fel Neki gyötrő kérdéseit, kételyeit, nyújtotta felé fájdalmát.
És a Biblia azt mondja, hogy Jézus sírt.
Egyik kommentár úgy értelmezi Jézusnak ezt a Mária fájdalmára adott válaszát, mint az „isteni választ az emberi lélekre”. Jézust megrendítette Mária és a körülállók fájdalmának a mélysége, Isten szíve leért a földre, és együtt sírt velük.
Nem is olyan sokkal a Máriával való találkozás után Jézus olyan szenvedést élt át, amilyet még soha senki. Az Iz/Ézs 53,4 előre megjövendölte: „Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.” Jézus a kereszten nemcsak testi szenvedést élt át, a lelki ugyanolyan fájdalmas volt.
A síró Jézus megértette Mária fájdalmának súlyát. Nem mondta neki, hogy lépjen tovább. Vagy hogy nem így kellene éreznie. A belső gyötrelemre Jézus belső békét nyújtott azzal, hogy együtt sírt Máriával.
Talán olyan helyzetben vagy, hogy megérted Amber fájdalmát. Teljes életet szeretnél élni, de kitöltetlen, fájdalmas űrt hordasz magadban.
Szeretnék egy vigasztaló gondolatot megosztani veled. Jézus jelenlétében nem kell megjátszanod magad. Nem kell elnyomnod, félretolnod a fájdalmadat, nem kell menekülnöd tőle. Mennyei Atyád nem várja ezt. Ahogy Jézus fogadta Máriát, úgy fogad téged is Megváltód egy biztonságos helyen a lelkedben, ahol nem kell félni, ha fáj. Ez egy biztos menedékhely, ahol elkezdődik szíved gyógyulási folyamata, ahol megoszthatod fájdalmadat Azzal, akit megsebeztek és összetörtek, és aki magán hordva szíved fájdalmát felvitte azt a keresztre.
Két éve hagyta el Callie a földi világot. Amber azt mondja, gyógyulása azon a napon kezdődött, mikor megérezte, hogy őszintén gyászolhatja drága Callie-ját Megváltója előtt, aki őt a legjobban szerette. Hogy érzi-e még Callie hiányát? Persze, mindig is érezni fogja. Callie ott lesz a szívében, amíg él. De amikor újra rátör a fájdalom – és lesznek ilyen napok –, tudni fogja, hogy van egy biztonságos hely a lelkében, aminek ha megnyitja az ajtaját, Krisztus belép, hogy együtt gyászoljon vele.

Szerető Megváltóm, aki azt ígérted, mindig velem maradsz, soha nem hagysz el, viseled a terhet, amit hordozok, ma arra kérlek, gyere, és sírj velem. Örömmel tölt el, hogy Hozzád jöhetek, s feléd nyújtott tenyerembe átvehetem tőled megújuló életemet, mialatt együtt gyászolsz velem. Jézus nevében, Ámen.

(Suzie Eller: Jesus Morns With You, Encouragement for today, 2014.03.20., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)