Miért nem válaszol Isten az imáimra?

Zokogtál már valaha annyira, hogy végül könnyeid elapadtak? A bedagadt szemeid kiszáradtak, de lelked a bensődben még remegett, és értetlenül tekintettél a menny felé?

Én is.

A Bibliában is olvashatunk valakiről, aki ugyanígy érzett.

Kétségbe volt esve és össze volt törve. Oly mélyen volt, hogy enni sem tudott. Az Úr előtt kiöntötte lelke keserűségét: „Azután erős fogadalmat tett, és ezt mondta: Seregek URa! Ha részvéttel tekintesz szolgálólányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálólányodról, hanem ….” I. Sámuel 1:11

A fenti szavak több ezer évvel ezelőtt élt asszony aggodalmát tükrözik, de itt ülök, ebben a modern korban, és teljesen együtt érzek vele. Annáról van szó, akiről Sámuel első könyvében olvashatunk.

Anna baba után vágyakozott, és hiányérzetének fájdalmát csak fokozta férjének másik felesége, Peninna , akinek fiai és lányai voltak, és amikor csak tehette, ezt a tényt Anna orra alá dörgölte.

Van egy közös szál Anna, az én és a te történetedben. Mindannyian szeretnénk valamit, amit az Úr más nőknek megadott. Azt látjuk, hogy az Úr megáldja őket olyan területeken, melyeket visszatart tőlünk. Amikor ezekre a nőkre tekintünk, akkor mellőzöttnek érezzük magunkat.

Miért ők, Uram? Miért nem én?

Az Úr igazságtalannak tűnő hallgatása leterhelt szívünket keserű zokogásba taszítja. Ezután lelkünk mélyén összezavarodunk, megkérdőjelezünk mindent, amit igazságként hittünk. „Ha Isten jó, miért nem adja meg jóságosan szívem kérését?”

És ekkor, ha őszinték vagyunk magunkhoz, kétkedve nézünk Istenre. Hiszen mindent megtettünk, ami rajtunk állt. Odaadóan imádkoztunk. Bátor szívvel belekapaszkodtunk Isten ígéreteibe. Ennek ellenére semmi sem történt…

Mit tegyünk akkor, amikor mellőzöttnek érezzük magunkat? Mit tegyünk akkor, amikor békét keresünk Istenben annak ellenére, hogy bizonyosak vagyunk afelől, hogy Isten minden élethelyzetet jóra tud fordítani, életünkben mégsem érzünk változást?

Azt kell tennünk, amit Anna is tett, folytatjuk az imaküzdelmet.

Anna ahelyett, hogy saját kezébe vette volna az irányítást, Isten elé vitte kérését. Ahelyett, hogy hitetlenkedve elfordult volna Istentől, még közelebb húzódott hozzá, a várakozás helyét imával töltve ki.

Nekem nagyon példaértékű Anna rendíthetetlen hite. Meddősége és Peninna gonoszsága teljesen kétségbe hajszolhatta volna Annát, de ő nem engedte, hogy Istenbe vetett bizalma csorbát szenvedjen. Hitét nem a körülmények határozták meg, hanem Isten jóságának és hűségének tényébe kapaszkodott. Mély hittel, átéléssel és bátorsággal imádkozott a templomban, oly érzelem dúsan, hogy Éli, a főpap részegnek hitte. (I. Sámuel 1:13-14)

Négy verssel később már azt olvassuk, (17-20. vers), hogy Anna magányos sírásának helyébe egy újszülött kisbaba sírása lép. A 20. vers azért egyértelművé teszi, hogy Anna imájára a válasz nem érkezett meg azonnal: „Egy idő múlva Anna teherbe esett…” (kiemelés a szerzőtől)

Sámuel Isten tökéletes időzítése szerint született. Azért volt az időzítés lényeges, mert Sámuel fontos szerepet játszott Izrael történetének azon időszakában, amikor a bírák kora a királyság korára vezetett át.

Isten nem azért várakoztatta Annát, hogy büntesse őt. Nem érzéketlenül hallgatta sírását. Ő tőlünk sem fordul el hidegen a várakozásunk időszakában.

Azonban Isten annyira szeret bennünket, hogy csakis a megfelelő időben válaszol kéréseinkre.





( Lysa TerKeurst, Why Isn’t God Answering My Prayer?, 4.21.2017, http://lysaterkeurst.com/2017/04/why-isnt-god-answering-my-prayer/

fotó: pinterest.com)



Megjegyzések

  1. Nekem is példaértékű Anna kitartó imakérése de az én példaképem Jézus szenvedése amikor kínozták és szögeket vertek a kezébe ő még akkor is közbenjárt értünk és könyörgött hogy Atyám bocsásd meg büneiket mert nem tudják hogy mit cselekednek!!!!Mindig erre gondolok mikor megbántanak és ez ad erőt hogy azokért is tudjak közbenjárni akik bántanak és nem a harag hanem a megbocsájtás jön a szívembe!!!

    VálaszTörlés
  2. Jézus valóban a legfőbb példaképünk, élete átformáló erőt jelent számunkra. Köszönjük gondolatodat, Kedves Abigél. Az Úr áldását kívánjuk számodra!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések