Furdal a lelkiismeret?

„Az ő alkotása vagyunk: Krisztus Jézusban jótettekre teremtett minket; ezeket az Isten előre elrendelte, hogy bennük éljünk.” Ef 2,10


Összeszedtem az éttermi zacskókat, s egy sóhajtással belegyűrtem őket a szemetesbe. Egyik barátnőmtől kaptam aznap emailben egy receptet, ami egy csomó hámozással, szeleteléssel, párolással járt volna. Elképzeltem az ő szemetesét, ami papírzacskók helyett friss zöldséghulladékkal s egyéb olyan szeméttel van tele, ami bizonyítja, hogy az ő asztalán sokkal több otthon készült finomság fordul elő, mint az enyémen.
S ettől egy picit furdalni kezdett a lelkiismeret.
Előfordul bizony, hogy inkább érzek lelkiismeret-furdalást attól, ami nem vagyok, mint örömöt attól, ami vagyok.
De lélekmelegítő kegyelem várt rám aznap este egy tejcsárdában. Nemrég a lányom megkért, tartsak előadást egyik este a bibliakörben, aminek egyik szervezője volt. „Anyu, biztos sokan eljönnek akkor.”
Ezért hát akkor este vacsorafőzés helyett rendelkezésre álltam. Megint. Elkocsikáztam a tejcsárdához oldalamon kislányommal, akinek a szíve tele volt izgalommal, reménységgel. Sokan voltak. Fiatalok, meghívottak, szülők. Legalább kétszázan összegyűltek a boltban és az előtérben. Kislányom boldogan mosolygott.
Aztán vettem a mikrofont, és beszélni kezdtem. Szívből. Elmondtam a történetemet. Közvetítettem az igazságot. Meghívtam a jelenlévőket, fogadják be Jézust a szívükbe.
Sokan mondtak igent aznap este Istenre, olyanok, akik azelőtt nem tették. Egy tinédzser lány, aki egy éve öngyilkosságot kísérelt meg. Előrejött, hogy befogadja Jézust. Egy fiatalember könnyekkel a szemében. Egy anyuka és apuka. Előrejöttek Jézusért. És még sokan mások.
A tejcsárdában.
Egy olyan asszony segítségével, akinek a szemetese éttermi zacskókkal van tele.
Aki nem kiváló szakács. De aki meg akarja tanulni, hogy azért legyen hálás, amilyen ő, és ne azon keseregjen, amilyen nem.
Talán te olyan vagy, mint a barátnőm a sok zöldséghulladékkal a szemetesében, az ínycsiklandó illattal a konyhájában.
Örülj neki.
Vagy olyan vagy, mint én. A mi adományaink kevésbé illatoznak.
Örülj neki.
És a kegyelem ollójával vágd el a lelkiismeret-furdalás fonalát, ami a szívedre akar tekeredni.


Uram, Te a képmásodra alkottál, és erről hajlamos vagyok megfeledkezni. Segíts, kérlek, hogy abban leljem örömömet, amilyennek Te alkottál, és ne azon keseregjek, hogy nem vagyok olyan, amilyen lenni szeretnék. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.25.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések