Isten még nem végzett veled

Bejegyezte: Csendes Percek Istennel - Virtuális Kávézó Nőknek március 16, 2026

Isten még nem végzett veled

„Ti vagytok a világ világossága… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté 5:14–16

Ha arra kérnének, hogy készíts egy fényképet valamiről, ami tükrözi a mai életedet és azt, amit most érzel, mi lenne az a kép?

Nemrég a gyülekezetünk munkatársi csapata elment egy egyéjszakás elvonulásra – egy időre, amikor lelassíthatunk és elgondolkodhatunk az életünkön. Közvetlenül a szabadidő előtt azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk ki, és készítsünk egy fényképet valamiről, ami kifejezi, hol tartunk most az életben.

Először bizonytalan voltam a feladattal kapcsolatban. Nem tartom magam kreatívnak, és nincs különösebb érzékem a fotózáshoz. Mégis sétálgattam, és kerestem valamit, ami kifejezheti az életemet ebben az időszakban.

És ott volt! Egy lámpaoszlop. Kissé viseltesnek tűnt; az üvege poros volt és egy kicsit meg is volt repedve. De még mindig működött, és azon az estén fényt adott volna az utunkhoz.

Amikor újra összegyűltünk, megmutattuk egymásnak a képeket, amelyeket készítettünk, és elmagyaráztuk, mit jelentenek számunkra. Az a lámpaoszlop egy pillanatkép lett arról, milyen szeretném, hogy az életem legyen, ahogy öregszem és különböző életszakaszokon megyek keresztül. Arra vágyom, hogy betöltsem az Istentől kapott célomat egészen addig a napig, amíg Ő hazahív. Tudom, hogy már nem tudom azt tenni, amit a húszas vagy harmincas éveimben, de még mindig van célom – másokat Jézus Krisztushoz vezetni.

Igen, a testem talán ráncosabb és megviseltebb lett, és talán nem vagyok már olyan fürge, mint régen, de a fényem még mindig ragyoghat, akárcsak az a viseltes lámpaoszlop.

Bármilyen életszakaszban is vagy ma – akár elfoglalt édesanya vagy; túlterhelt alkalmazott; olyan szülő, akinek már kirepültek a gyermekei; egy szeretted gondozója; nyugdíjas, aki most keresi, mihez kezdjen az életével; egyedülálló, akár elhívás, válás vagy házastárs halála miatt; egy beteg, aki súlyos diagnózissal vagy egészségi kihívással küzd; vagy egy idős hívő, aki földi útjának végéhez közeledik – még mindig van célod, és az életed számít.

Az édesanyám majdnem 99 éves koráig élt, és élete végén egy idősotthonban lakott. Nem tudott beszélni, látni, hallani vagy járni, de mosolyogni igen. És Isten ezt a mosolyt használta arra, hogy az őt körülvevő embereket Krisztusra irányítsa egészen az utolsó lélegzetvételéig.

Ahogy Jézus mondta a Máté 5:14–16-ban: „Ti vagytok a világ világossága… Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Amíg lélegzünk, addig van célunk. Isten még nem fejezte be velünk a munkáját.

Mennyei Atyám, segíts elfogadni a jelenlétedet azokban az időszakokban is, amikor fáradt vagyok, és úgy érzem, már nincs semmim, amit adhatnék. Emlékeztess arra, hogy akkor is használni tudsz, amikor haszontalannak érzem magam. Segíts betölteni azt a célt, amit nekem szántál, egészen az utolsó lélegzetemig. Jézus nevében, ámen.