De a kezén megmaradtak a sebhelyek…

Miután Jézus feltámadt, megjelent a tanítványainak. Az elbeszélések alapján a megjelenése teljesen máshogy nézett ki, mint ahogy pár nappal korábban látták, amikor keresztre feszítették.

Nem voltak törött csontjai, zúzódásai vagy sebei a testén. Nem volt monoklis szeme vagy bármilyen testi elváltozása. Nem volt gipszben vagy bekötve.

Meggyógyult.

De ami igazán elgondolkodtató számomra, hogy néhány sebhely megmaradt rajta.

„Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól!” Lukács‬ ‭24‬:39

De a kezén megmaradtak a sebhelyek, hogy megmutassa, mit győzött le.

A sebhelyek a feltámadás bizonyítékai voltak. Annak a bizonyítéka, hogy Isten győzedelmeskedik.

Nekünk nincsenek olyan sebhelyeink, mint Jézusnak, de nekünk is vannak saját sebhelyeink, amik a szenvedéseinket mutatják.

Fizikai sebhelyek olyan dolgoktól, amiket elviseltünk.

Érzelmi sebhelyek a minket ért fájdalomtól és sérelmektől.

Traumás sebhelyek a múltunkból.

Ezek a sebhelyek elmesélnek egy történetet arról, hol jártunk... és mit győztünk le.

A mi sebhelyeink mindig emlékeztethetnek azokra a sebhelyekre is, amiket Jézus megtartott a testén.

Mert a mi sebhelyeink arra mutatnak rá, hogy Ő elveszi azt, ami törött az életünkben, és feltámasztja.

Ő ezt teszi.

Ha olyan helyzetben találod magad, ahol sebhely helyett nyílt, tátongó seb van... Ő be tudja kötözni azt a sebet.

Olyan sokféleképpen tud az Úr segíteni neked a gyógyulásban.

És egy nap, amikor már csak egy sebhely marad...

Ránézhetsz és emlékezhetsz a Gyógyítóra.

Arra, aki elveszi a törött dolgokat és megváltja azokat.

Arra, aki kihúz minket a gödörből és sziklára emel.

Arra, aki végül mindig győzedelmeskedik.

A mi sebhelyeink emlékeztethetnek arra, mit tett Jézus a kereszten, és mit tesz ma is.



~Kelli Bachara, The Unraveling Blog
kép:pinterest