De én nem tudok semmit adni

„Bizony Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében.”

(Zsoltárok 139:13)

Egy csapatépítő tréningen azért imádkoztam, fussunk ki az időből mielőtt sorra kerülnék. A csoport vezetője ugyanis 2 kérdést tett fel: Mit szeretsz csinálni? Ha nem lennének anyagi korlátok, mit szeretnél megvalósítani, mi az álmod?

Nem volt válaszom. A többiekre figyeltem, hátha ötletet merítek az álmaikból, és ha mégis sorra kerülnék, tudjak mondani valamit. Egyikük az USA első női elnöke szeretett volna lenni. Más valaki mindig is egy keresztény rock bandában szeretett volna énekelni. Tudtam, hogy bajban vagyok.

Akkor 32 éves voltam, és nem tudtam, ki vagyok, vagy mi az álmom. Amikor mindenki rám nézett a válaszra várva, csak hebegtem-habogtam, aztán bevallottam, hogy nem igazán tudom, mit szeretek csinálni.

A kételyeim azonnal elkezdtek suttogni a fülembe. Az álmok csak magabiztos embereknek valók, olyanoknak, akikben van valami különleges, de benned nincs.

Soha nem gondolkodtam még ezeken a kérdéseken azelőtt. Ehelyett inkább az a személy próbáltam lenni, akinek mások akartak látni. De őszintén, ez nem igazán működött. Állandóan az motoszkált bennem, hogy nem vagyok igazán boldog. Bármikor kiéghettem volna. 

Most már tudom, hogy nem élt bennem az igazság: „Bizony Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében.” (Zsoltárok 139:13)
Aznap, a tréning után, a csoportvezetőnk arra bátorított, kérdezzem meg Istent, mik az Ő álmai az életemben. Megfogadtam a tanácsát, és elkezdtem saját magam lenni.
Amióta olyan könyveket olvasok, amik a képességekről, ajándékokról és személyiségjegyekről szólnak, kezdek rájönni, miben lelem örömömet. Felismertem természetes erősségeimet, és azt, ahogyan bátoríthatom saját szívemet.
Először az életben, tudtam, miért vagyok az, aki. Sokáig más, általam csodált nőkre akartam hasonlítani, de rájöttem, Isten egyedinek teremtett, és eszerint akar használni. És végül elkezdtem felfedezni a bennem rejlő lehetőségeket. 

Nem könnyű csak úgy félretenni és feláldozni magunkat, hogy mások szükségeit töltsük be? Ez olyan keresztényin hangzik. De ha így teszünk, ezzel azt tesszük kockára, hogy lehet, soha nem fognak felszínre jönni Istentől kapott ajándékaink. Az igazság az, hogy nem olyannak lettünk teremtve, amilyennek mások szeretnének látni bennünket. Minket Isten azért teremtett, hogy azzá váljunk, aki az Ő tervében szerepel. 
Nos, milyen jól ismered az igazi énedet? Gondolkodtál-e már valaha azon, mit szeretsz csinálni? Milyen személyiségjegyekkel, képességekkel, vagy tapasztalatokkal rendelkezel? Mitől éledne újjá a szíved, ha lenne elég önbizalmad és forrásod, hogy megtedd, amit szeretnél?

Habár ez talán ön-keresésnek tűnik, ez valójában Isten-keresés. Isten képes megmutatni, hogy ki az a nő benned, akinek eredetileg teremtett. Ne feledd, Istennek terve volt veled, mikor megalkotott téged. Céllal hozott létre. Ha átadod a vágyaidat, a személyiségedet, ajándékaidat Neki, Ő ezekkel fog téged kormányozni, aszerint hogy mit álmodott meg az életedre vonatkozóan.

Uram, szeretném megismerni azt a nőt, akit te alkottál meg. Dicsérlek téged, amiért ilyen csodálatosan teremtettél meg, hiszem csodálatos minden műved, és én egy vagyok közülük. Kérlek, segíts azzá válnom, akit megálmodtál. Nem szeretnék úgy megöregedni, hogy ne tudnám, mi volt a terved velem. Mutasd meg a nekem szánt álmaidat, hogy szolgálni tudjak velük a körülöttem élők felé. Jézus nevében, ámen.



„Bizony Te alkottad veséimet, Te takargattál engem anyám méhében. Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a Te cselekedeteid! És jól tudja ezt az én lelkem.”
(Zsoltárok 139:13-14)



(Forrás: Renee Swope, A Confident Heart, 7 Day Doubt Diet, http://reneeswope.com/aconfidentheart/
used with permission)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések