Tanulni az öröm továbbadását

,,Tudok szűkölködni, és tudok bővölködni is, mindig mindenhez hozzászoktam, a jóllakáshoz is, az éhezéshez is, a bővölködéshez is, a szűkölködéshez is.” 

Filippi 4:12

Hallottam egyszer egy történetet, ami remekül megfogalmazza az öröm fogalmát. Egy fiatal hívő azzal a panasszal fordult egy társához, aki már évek óta követte Krisztust, hogy elvesztette az örömét. Az idősebb és bölcsebb keresztény így felelt: 

- Menj, és tégy valamit valaki másért. Ezután ismételd meg ezt a jótettet kilenc alkalommal. Akkor majd újból rátalálsz az örömre.

Amikor szokásunkká tesszük, hogy keressük és meglássuk a szükséget, olyan módon tapasztaljuk meg az örömet, mint soha azelőtt.

Az egyik legszebb paradoxonja keresztény életünknek, hogy minél többet adunk, annál többet kapunk. Egyszerűen nem tudjuk felülmúlni Istent az adásban.

Egy gyönyörű ígéretet találunk a Lukács 6. részének 38. versében: ,,Adjatok, és akkor nektek is adni fognak! Bőségesen kaptok majd, többet, mint gondolnátok! Olyan sokat öntenek a kezetekbe, hogy nem is bírjátok el, sőt az öletekbe ömlik majd. Mert amilyen mérték szerint adtok másoknak, ti is ugyanolyan mérték szerint fogtok kapni.” 

Ha szeretnéd az örömet magadénak tudni, tanuld meg az életedet másokba fektetni. Keresd és lásd meg a szükséget. Isten arra teremtett minket, hogy megosszuk és hordozzuk egymás terhét. A megosztott teher kisebb teher.

F.B. Meyer egyszer azt mondta: ,,Úgy gondoltam, hogy Isten ajándékai polcokon vannak- egyik a másik felett. Így minél magasabbra növünk, annál könnyebben érjük el őket. Most úgy látom, hogy Isten ajándékai tényleg polcokon állnak, egyik a másik alatt- minél jobban meghajlunk, annál többet kapunk.” 

A 2. Kor. 9:10- ben Pál apostol így ír erről: ,,Isten a magvetőnek vetőmagot ad, az éhezőnek meg kenyeret. Ő fog nektek is szellemi vetőmagokat adni, és megszaporítja a magokat, amelyeket a földbe vetettetek, hogy bőségesen arassatok. Ilyen módon sokasítja meg bőkezű és szíves adakozásotok gyümölcseit.”

· Adj az idődből!

· Adj bátorítást!

· Adj imádkozó szívet!

· Adj halló füleket!

· Add magadat!

· Adj jelentőségteljesen!

Minél többet adsz, annál több örömöt fogsz megtapasztalni. Minél több örömöd van, annál többet akarsz majd belőle továbbadni. Isten mindig megjutalmazza az ,,örömadókat”. 

Filippi 4:17-18: ,,De ezt nem azért mondom, mintha ajándékokat várnék tőletek, inkább arra vágyom, hogy áldást kapjatok. Mert aki ad, az áldást nyer. Mindenem megvan, ami csak szükséges, sőt még azon felül is (...) Ez az ajándék olyan volt, mint az Istennek felajánlott, jó illatú áldozat, amelyet ő szívesen fogad.”

A jó illatú áldozat gondolata a jó illatú tömjén képéből jön, amit a zsidók áldozataik mellett égettek. Amikor meglátjuk és betöltjük a szükséget valaki életében, az egy jó illatú áldozat Isten dicsőítésére. Valójában, amikor találkozunk valakinek a szükségeivel, Istennek adjuk át azokat. Más szóval, ezek a szükségek befizetési nyomtatvánnyá válnak a mennyei számlánkon. Az adásban a szívünk szándéka és a hozzáállásunk számít igazán. Az öröm továbbadói kedvére vannak Istennek.

Három embert béreltek fel egy nagyszabású építkezési munkálathoz. Az egyiket megkérdezték, hogy mit csinál. Azt felelte, hogy ő keveri a maltert. A második ember azt mondta, hogy ő segít felállítani ezt a hatalmas kőfalat. Amikor a harmadik embert kérdezték arról, hogy mit csinál, ő így felelt: Egy katedrálist építek Isten dicsőségére. A látásmód, nézőpont hatalmas erő.

Pál azt mondja a Filippi 4:19-ben, hogy ha betöltjük mások szükségleteit, Isten is betölti a mi szükségeinket: ,,Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségleteteket dicsőséges gazdagsága szerint.”

Amikor mi adunk erőtelen erőforrásainkból, Isten is ad az ő korlátlan forrásaiból. Micsoda biztos alapja ez az örömteli életnek!

Isten itt áll ma is, tárt karokkal, készen arra, hogy kiöntse életünkre az öröm kimondhatatlan ajándékát, hogy örvendezzünk... és így megoszthatjuk ezt az örömet másokkal is. A mi hálaajándékunk számára pedig az, hogy az öröm továbbadóivá válunk.

Atyám, bocsásd meg, amikor csak magamra figyelek, azt keresve, hogy mit kaphatnék meg, és nem látva azt, hogy mit adhatok én. Segíts úgy látni az embereket, ahogy Te látod őket, úgy szeretni, ahogy Te szereted őket, és úgy adni, ahogy Te adsz. Hadd legyek egy olyan edény, melyen átfolyik a Te örömöd a körülöttem lévő emberek életébe. Jézus nevében, ámen.

(Forrás: Learning to Give Joy Away, Mary Southerland, http://girlfriendsingod.com/learning-give-joy-away-part-2/ Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission www.girlfriendsingod.com, fordítás: Szabó Edit)