Remény a romok között

„Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk.” Eféz.1:18

Iszonyatos pusztulás látványa a képernyőn. Agyam nem is tudta mindazt befogadni, ami Haitin történt a földrengés után. A rengeteg szenvedést és fájdalmat. Úgy aludtam el, hogy még mindig a híradóban látott képek hullámzottak a szemem előtt.

Másnap reggel, még mielőtt a lábam letettem volna a padlóra, imádkozni kezdtem: könyörögtem csodákért, élelemért, azokért, akik majd megérkeznek segíteni és szolgálni Haitire. Egy síró kisbaba képét láttam magam előtt, akit kiemelnek a romok alól. 48 órát töltött élelem és innivaló nélkül az összeomlott ház fogságában a 18 hónapos baba. Ez valóban csoda volt.

Míg ezen gondolkoztam, eszembe jutott valaki a szeretteim közül, és az imádságom felé fordult. Ő is fogságban van. Rossz döntések, elferdült gondolkodás súlya dönti romba az életét. Úgy hitte közönséges úton jár, hisz annyian járnak még rajta, de őt az út az összeomlásba vitte.

Egy dologban biztosan különbözik a kimentett kisbabától, s ez a szabadulás vágya. A baba érzékelte, hogy valami nagyon nincs rendben. Hol a családja? Hol van az enni- és innivaló? Ezt a hiányt biztosan érzékelte. Az, akire én gondolok a szeretteim közül, még nem érzi, hogy szabadulásra, megmentésre van szüksége. Még fel kell, hogy fogja az önzés, a dac, az önrombolás súlyát, ami ránehezedik.

Van valaki, akit kétségbeesetten szeretsz, és látod hogy útja a pusztulás felé vezet, de nem látja, nem hajlandó felismerni? Van, hogy úgy érzed, a bűn romjainak súlya nagyobb, semhogy fel lehetne emelni, s kiszabadítani azt, aki alatta van? És nem látod módját annak, hogy Isten áttörjön a romokon?

Haitira érkezik a segítség. Segítenek katonák, orvosok, nővérek, mentőmunkások a világ minden tájáról. Zajlik a mentés. Sok emberéletet megmentettek, s a romokat is előbb-utóbb eltakarítják.

Szeretteink számára is van segítség. Imádságunk arra irányuljon, hogy önrombolásuk közben ébredjenek rá, hogy be vannak szorulva, szabadulásra van szükségük. Ha erre rájönnek, segítségért fognak kiáltani, mint a haiti-i kisbaba. Isten ott lesz, meghallja, és megmenti őket. Talán másokat fog felhasználni a mentéshez. Talán másokat fog megszólítani, hogy menjenek, tolják félre a romokat. Amit biztosan tudhatunk: Ő azt akarja, hogy kiszabaduljanak.
 

Uram, néha belefáradok abba, hogy imádkozzam érte. Örülök, hogy Te nem fáradsz el. Kérlek, nyisd fel a szemét, vegye észre a pusztulást, ami körbeveszi, tedd szívébe a szabadulás iránti vágyat. Jézus nevében kérlek, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.03.02.Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)