Megbocsát nekem Isten?

 (Péter) „Kiment és keserves sírásra fakadt.” Lk 22,62

 

 A tornácon várakoztunk. Holdfény szűrődött át az ágak között, egy érkező autó kerekei alatt csikorgott a kavics a felhajtón. Mikor ellépett az autótól, felálltunk. Meglátott, és lehorgasztotta a fejét.
Magunkhoz fogadtuk, hogy biztonságban éljen. Adott időre vártuk aznap este. Órák múltak el a megbeszélt időponton túl, az aggódás ereje késztetett rá, hogy kint, a hidegben várakozzunk rá.
Azt mondtuk neki, reggel megbeszéljük.
Másnap reggel, mikor bementem a nappaliba, a szőnyegen ült, két kézzel fogta a fejét, és előre-hátra himbálózott.
„Maradhatok?” – kérdezte.
Hát persze, tudhatta volna, hogy nem dobjuk ki.
Csakhogy nem tudta. Korábbi emlékei nem ezt tanították neki. Büntetést várt, ha nem is testileg, de legalábbis azt, hogy tovább már nem látjuk szívesen.
Férjemmel letérdeltünk mellé, átkaroltuk, és imádkozni kezdtünk.
Sok éve már ennek. Ma már az a gyönyörű fiatalember édesapa. Szerető férj. Lelkész, erős ember a hitben.
Az Újszövetségben is találunk valakit, aki aggódott, hogy nem bocsátanak meg neki: Péter, aki egész lényével szerette Jézust. Mégis, a Lukács 22 szerint azon az éjszakán, melyen Jézust átadták a hatóságnak, Péter azt is letagadta, hogy ismerné Őt. Keservesen sírva hagyta el a helyszínt. Aggódás és fájdalom voltak a társai.
Istennek hála, a történet nem ér itt véget.
Később látjuk Jézust, ahogy a tóparton beszélget Péterrel (Jn 21,17). Rövid párbeszédükben Jézus emlékezteti Pétert az identitására.
Kicsoda ő, és Kié.
Igen, Péter komoly hibát követett el. Olyat, ami látszólag helyrehozhatatlan, de Jézus túlnéz a hibán, Ő a szívre tekint.
Idővel Péterből tanító és előadó lesz, aki tömegeket vezet Jézushoz (ApCsel 2,14-36), és csodák kibontakozását szemléli. Ő a szerzője két levélnek a Bibliában, melyek nemzedékeken át milliók hitére hatottak szerte a világon.
Bukása után Péter újra megtagadhatta volna Jézust, ha visszautasítja szeretetét. Megtehette volna, hogy nem veszi komolyan Jézus szavait, és hagyja, hogy egész életére meghatározza a bukása.
Nem ez történt, Péter elfogadta, hogy Megváltója megbocsát a bűnbánó szívnek. Elfogadta, hogy Jézus mindenek ellenére szereti őt.
Talán te is elbuktál. Talán NAGYOT buktál. Leginkább az fáj, hogy cserbenhagytad Jézust, pedig ezt sosem akartad.
Van választási lehetőséged.
Beleragadhatsz a szégyenkezésbe.
Vagy odaborulhatsz Jézus szeretetéhez.
Talán van mit helyrehoznod. Az Ő segítségével, tedd meg.
Talán nehéz felállni, hibáztatod magad, és ennek nagyon nagy súlya tud lenni.
Engedd el ezt a terhet. Egyszer majd mérföldkőként fogsz erre a napra visszanézni, és rájössz, hogy mikor felkeltél, egyenesen Jézus karjaiban találtad magad.
Talán korábbi tapasztalataid alapján úgy gondolod, a hiba elutasítást von maga után. Ha elbuktál, ezzel felrobbantottad magad mögött a visszavezető utat. Csakhogy ez nem így van.

 Az igazság ez:
Isten be fogja fejezni a munkát, amit megkezdett benned (Fil 1,6).
Bűnbánatodra megbocsátással válaszol (1Jn 1,9).
Ha elfogadod az ajándékot, Mennyei Atyád meg fog változtatni (2Pét 1,3).
A fiatalember, aki valaha velünk élt, tanult a hibáiból. A fenti incidens nem az első, és nem is a legnagyobb volt, amin együtt keresztülmentünk, de valahányszor elfogadta a szeretetet, ahelyett, hogy elfutott volna tőle, megerősödött.
Aztán egy nap rájött, hogy ki ő.
És hogy Kié.
Istened szeret téged mindenek ellenére. Rólad alkotott tervét nem húzta át a vétked. Mikor választanod kell, hogyan tovább, válaszd azt, hogy odafutsz a karjaiba, és tiszta lappal indulsz tovább.

Drága Jézus! Bár úgy érzem, menekülnék Előled, segíts, hogy kinyújtsam kezem szereteted és megbocsátásod felé. Taníts azáltal, amin keresztülmentem, és add, hogy növekedjek általa. Köszönöm, hogy Neked hála, van még jövőm. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 forrás: Suzie Eller: Will God Forgive Me? Encouragement for today, 2015.01.02. www.proverbs31.org fordítás:eszmelkedesek.blogspot.hu fotó: pinterest.com